165
Utcazene jegyzet (2.nap)
A hangszerek délután hattól és vagy 37 fok alatt szólalnak meg errefelé. Úgy is mondhatnám, Veszprém párolog, ég és izzad. Hideg a Spar-ban sincs, hiába keresik. Van ellenben egy csomó olyan ember, akit lázba hoz a gitárhang, bár, mint rajongó, koncertlátogató lányoktól megtudtuk a spanyol fiúk például alapból szexik.
„Milyen kedves, vagy kérhetnél csak úgy is pénzt”. Szóval lapot árulunk: rikkancskodunk mintegy. Igyekszünk felolvasni is. Meghallgatják, de azért kéne egy dob, bendzsó, vagy stílusosan nagybőgő még erre a térfélre, hogy versenyezni tudjunk a spanyolokkal.
40
Lackfi Pengéje és Lovasi mint mikulás.
Vasárnap 19:10-kor adják le a Penge című költős-zenés műsor második adását a Duna TV-ben. (aki az előzőt nem látta itt tudja pótolni) Szerintünk, akik ott voltak az első két adás felvételén, ez egy roppant jó műsor lesz, ahol többek között megcsodálhatjuk Lovasit mikulássapkában, és Lackfi Jánost vívás közben.
Bár kétségtelenül röhejes lesz, nem csak ezért érdemes nézni, hanem mert fasza, hiánypótló és értékes. Jó rovatokkal, versekkel, és vendégekkel.
Az egyetlen zavaró tényező, a két műsorvezető olykor-olykor jelentkező, rájuk nemigazán jellemző lányos zavara, ami abból adódhat, hogy sem Lackfi János sem Lovasi András nem vezettek eddig műsort, és annyi hülye kamera közül a gyártásvezető néniken kívül szerintem senki nem tudja, hogy melyik miért világít. Nekem legalábbis sejtelmem nem volt róla, plusz igen koncentráltam rá, hogy ne verjenek pofán azzal a távvezérelt mozgatható kütyüvel, amit ott eregettek az orrom előtt, mivel az egész stúdió, ahol készült -és ez a felvételen nem látszik- egy nagyobb szobányi helyiség. Költészet a nappaliból.
A vasárnapi adás vendégei: Tóth Krisztina költő -akivel Lackfi Weöres Sándorról beszélget- és Paya Bea lesznek, akit Lovasi fog kérdezni énekesi pályájáról.
Tessék nézni, még mielőtt a színházmentő Duna TV nézettség hiányában leveszi műsorról, mert több van ebben a műsorban, mint ahol most két felvétel után áll.
224
A Jég – Nemzeti Színház
Vlagyimir Szorokoin hasonló című művéből 2006-ban mutatták be a Petrányi Viktória és Mundruczó Kornél által színpadra állított darabot. Nemzetünk színháza a 2007/2008 -as évad végén vette át a Trafótol. Most 2009 végén még mindig töretlen a sikere: jegyet kapni rá hatalmas szerencse. És bár nyafogva köpködős, kiöltözött véresen prűd és szélsőségesen konzervatív, maximum szocialista realista színház-, és egyáltalán művészetfelfogású nénik és bácsik, valamint nemzeti érzelmű „kultúra védők” , akik elsavanyodnak egy egy fasz láttán sok hülyeséget össze rikácsoltak róla, azért érdemes elemezni, hogy mi bassza az embert mellbe a darabban.
Péterfy Bori épp felébredt
180
Sáskarágta emberség. | Sáskák – Katona József Színház
A legtöbb sáskából járt Közép-Európában. Évszázadok során felzabáltak mindent. Lyukakat csinálnak a történelmen, kapcsolaton, emberi méltóságon. Biljana Srbljanović Szerb drámaíró művét állította színre az ez évadban új honlappal jelentkező Katona József Színház tavaly májusban, Máté Gábor rendezésében. Lássuk mit ad ez a kommunizmus utáni országok széjjelrágott emberségét bemutató színdarab.
A darab karaktereinek neve Szerb. De éppen úgy játszódhatna az abszurd, néhol keserűen komikus történet akár Magyarországon, Szlovákiában, vagy a régi NDK területén is. Az értékhiány, a félelem, a megmagyarázhatatlan feszültség ezeken a területeken hasonló, vagy ugyanolyan, az élet, a színdarab által bemutatott területein. Hogy egy igen keresett, ám mégis igaznak tűnő metaforával éljek a színházban ülve észrevétlen belezuhanunk az ember és ember kapcsolat, a házasságon belüli feszültség, apa – fia, testvér-testvér, ember és történelem viszony szakadékának nyomasztó mélysége, és azon kapjuk magunkat, hogy saját környezetünk emberalakjai a körülöttünk tornyosuló kemény, suhanó, éles sziklák. Rettenetesen elcsépelt kép lenne? Az. Ahogy a tarabban is rengeteg rettenetesen elcsépelt fordulat, viszony, konfliktus, karakter jelenik meg, amik már-már a rossz vicc kategóriájába süllyednek, és valószínűleg nem is többek ennél. Keserítik a szánk ízét, nehogy jóízű legyen a röhögés.
Mert különben a szívünk szakad meg egy tehetetlen, kiszolgáltatott, az út szélére kivert öregember szavain, amivel az első (aránytanul hosszú) felvonás zárul, és amivel a sáskaszimbólum tűpárnán kínálkozik tanulmányozásra. Ki a sáska? Mi ez a sáska? Nem tudom. Ez is, az is. Minden, és mindenki. Simić úr (Ujlaki Dénes) is egy sáska-értelmezés: nagy bajszával, gesztusaival, zöld esőkabátjával. De nem csak ő „sáska-karakter”. A főszereplő (azért kérdőjel, mert szerintem a darab főszereplője a halál, de legalább az öregség, öregedés) Nadežda is zöld „páncéllal” (kabátka) járkál, zöld cipője is van, ő is sáska… de lényegében mindegy a karakterek egymást zabálják fel, mit sem törődve a sáskaközi hierarchiával.
Az összes szituáció, minden oldalról tekintve szánalmas, hibás, lyukas. Erre rímelnek a díszletek, ahol a lyuk motívum észrevétlenül épül be a színházi metanyelvbe. Minden díszlet lyukas, valószínűtlenül, kiszámíthatatlanul, érthetetlenül. Erre a kivehetetlenségre utal egy erőltetett rájátszás, amikor egy rádió dugót próbál Milan (Elek Ferenc) kirágatni egy nagy csomó kábelből, amit -persze miután kis híján az apára dőlt a ház-, a félelmetesen „tompika” lánya egyszerűen kiránt, ugye a rossz viccek.
Persze (legalábbis szerintem) ezek az elcsépelt poénok is részei a neobrechtista rendezői technikának, amely erősen kitapinthatóak az egész darab struktúrájában: jelentős szerepet kapnak az elidegenítő effektusok: az LCD tévén megjelenő felíratok, („Žana feszült”), a video technika (a TV és ennek regisztere, mint meghatározó motívum különben is előkerül) erőteljes használata (semmi kivetítés, csak LCD monitorok!). Amik még rátesznek a egy lapáttal a darab értelmezésére, a figyelem megosztására, és a hiány érzékeltetésére.
Amit érzünk. Végig érzünk, és nagyon érzünk.
190
A feszesség tengelyére
A feszesség tengelyére ösztönösen felkúsznak az indák.
Innen több, onnan kevesebb a kettő között odakapcsolt zászló.
Övé, enyém. A Szomszédom kertjét nem ismerem. Hát még egy kínaiét…
A rend kedvvért rendet rakok, és lefújom szprével a farakás pókjait.
Elhúzkodom a gallyakat, kiirtom az indát a feszség tengelyein.
Napszámot fizetek „Sajtot eszem, bort iszom, és
Sugárzást gyűjtök magamba” Ennyiért az összes földesúrnak megéri
A karó a baboknak. Nap felé! Élőszóval. Több, mint előre! Teljesen evidens.
Aztán elrakom a sajtot a bort és alszom valamelyik reggelig.
E tengely köré, gondolom érdemes indákat futtatni.
A főzelék visszadől a lábosba, Vagy onnan nő ki.
Gőz-indái kísértik a napot. És nem a penészes befőttek
miatt ilyen üresek ezek a tenyérbe köhögött Tengelyek,
Amiken úgy fordulok meg hogy, mindig az arcom van lent.
Mondom: Ebben teljesen a holdra hasonlítok.
Különben csak az indáim nyújtom ki, hogy valamit elérjek.
Ha egy Sci-fibe lennék, biztos az kollektivizálás lenne a célja,
Hogy mindent magamba gyűjtsek. De csak az égitestek egyeznek,
Különben minden más szét van hagyva, csak anyu ment el
És nem tudja most összerakni, szegénynek, ha elmondanám, hogy csak ezért borítom ki…
Most innentől több fog lenni a nap. Elkapom a farkát, megugat. Ez ilyen.
Nem futhatok versenyt a föld saját árnyékával. Pedig akkor biztos megismerhetném
Akár egy kínai kertjét is. Hát még a szomszédomét.
És ahogy elfogynak az esték, lassan összeérnek az indák.
Csódamód, hogy elég teátrális legyen mesének.
Nem mesélhetem el a hétköznapi tragédiákat:
Hogy időközben egy kínai kertjének farakásán fújkodom szprével a pókokat.
Illusztráció: Pap Emese
Megjelent: FÉL III. / 1.
40
Kukorelly a Möbiusz pincében
2009 Szeptember 11.-én, pénteken 19 órától a Möbius pince irodalmi estek keretében Kukorelly Endrével beszélget a kritika által sokat boncolt Ezer és 3 (Kalligram, 2009) című legújabb könyvéről Mészáros Sándor irodalomtörténész. Helyszín: Möbiusz café, Székesfehérvár Kossuth u. 11. A jegy 500 forintos ára a kávézóban lefogyasztható!
Az irónia meghatározó, döntő eleme Kukorelly prózájának. Tulajdonképpen az egyetlen meghatározó affektus, amely a többi érzelmi kifejezésmódnak is alapja tud lenni, egy olyan bázis, melyet a szerző markánsan sajátjaként, anyanyelveként tud használni, kezelni. Impozánsan teremt egy antimítoszt a férfi-nő kapcsolatban. Átírva, ugyanakkor integrálva az ebben a tematikában létrehozott irodalmi klasszikusokat, és a Tündérvölgy felől olvasva az ott megrajzolt életrajzi elemek szintén kapnak egy újabb, sajátos fénytörést. A ciklikusság itt is érdemi szerepet kap, a motívumok illetve a fentebb már említett filozófiai irányzatok egyaránt erre utalnak, ebbe az irányba hatnak. Érdemes ezt a szöveget úgy is vizsgálni, hogy miként illik, ágyazódik az eddigi szövegkonstrukcióba, kvázi életműbe. Így az életrajziság, a poétika időtlensége, a történelmi emlékezet szubjektivizmusa mind-mind egy szegmense Kukorelly szövegvilágának, akár a párkapcsolatok példáján keresztül is. (Mizser Attila 1003-nőodusszeia Műút 2009014)
Részletek a könyvből:
http://kukorelly.irolap.hu/hu/kukorelly-endreezer-es-3
http://www.muut.hu/korabbilapszamok/008/qkko.html
