Follow

A szerző cikkei

Horváth Dorottya
Vers

mért vagy ilyen…

Mért vagy ilyen, egyszerűen nem értem a hűvös kitagadást, ezt a kecses, lelkekre mért pofont ami izmaidból kiszabadul, Mért vagy ilyen, a legkedvesebbjeid sírva futnak máshoz, Anyaállat, hova szakítod ki őket. Sejtjeid mélyén van az öntagadás, s nézd, én sejted vagyok, lázadok hát, lázadásból melletted maradok.

Horváth Dorottya
Vers

Hajnalodó

Ködöt fújnak a fák, Este van, és fehérítik az éjjelt reggelre. Március van, zöldül már a kétség, kiolvad a tavaszi fáradtság. a nap kását főz, pacsirták pörölnek. Én, álmos pacsirta villanyfényben ázok. Aludj, madár, mindjárt itt a reggel, és te nem aludtál, nem aludtál semmit. Ködöt fújnak a fák, itt a tavasz.

Switch to our mobile site