12
Leleplező
Te voltál, ami nemrég jött, jégeső,
ami széllel, vízzel muzsikált magának,
ami lánycipőknek udvarolt,
miközben
halomra gyilkolta a virágokat.
És, te tiportad le a fák tetejét,
te törted le a félérett verseket.
Megvagy, ordítanám.
Késő.
Beitta a föld az olvadt jeget.
30
Holdasmadaras
A hajad olyan mint egy csókafészek
Fekete, puha titkokat suttog.
Éjszaka van. Ez is krémfekete.
Cipősuvikszos szemek csillognak,
Meg, majdnem bársonykék csillagok.
A hajad olyan, mint egy csókafészek.
*****************************
Éjszaka van, annyira éjszaka…
Mintha tornyokból,
a királykisasszonyok mellől
szabadulnának a denevérek.
Minden egyszerre ember lesz,
Mert az éjszaka a megváltás ideje.
Mesék, várakozás, könnyek: a hétköznap.
De ez majdnem ünnep, mert éjszaka.
********************************
Mostanában sokat keringek a világ fölött
Főleg éjszaka, mikor senki se lát,
és mindenki azt hiszi, hogy őt se látni.
Mostanában sokat, sokat nézek.
Tudjátok, a világ furcsa éjjel.
Leveti idegen álcáit, gönceit,
lemossa a bőréről a sminket,
És hirtelen öreg lesz az arca.
Ilyenkor a síráshoz is fáradt,
Levegőt vesz csak, és kifújja.
Jó mélyen.
Mindig elképzelem, milyen jó lesz,
hogyha meg merem az arcát simogatni.
Addig is csak ülök egy faágon,
s fényessé simítom a sok szalmatöreket.
Mostanában sokat keringek a világ fölött,
s arról ábrándozok, hogy ő vagyok.
10
mért vagy ilyen…
Mért vagy ilyen, egyszerűen
nem értem a hűvös kitagadást,
ezt a kecses, lelkekre mért pofont
ami izmaidból kiszabadul,
Mért vagy ilyen, a legkedvesebbjeid
sírva futnak máshoz,
Anyaállat, hova szakítod ki őket.
Sejtjeid mélyén van az öntagadás,
s nézd, én sejted vagyok,
lázadok hát,
lázadásból melletted maradok.
183
Hajnalodó
Ködöt fújnak a fák,
Este van,
és
fehérítik az éjjelt reggelre.
Március van,
zöldül már a kétség,
kiolvad a tavaszi fáradtság.
a nap kását főz,
pacsirták pörölnek.
Én, álmos pacsirta
villanyfényben ázok.
Aludj, madár,
mindjárt itt a reggel,
és te nem aludtál,
nem aludtál semmit.
Ködöt fújnak a fák,
itt a tavasz.
