Holdasmadaras

A hajad olyan mint egy csókafészek
Fekete, puha titkokat suttog.
Éjszaka van. Ez is krémfekete.
Cipősuvikszos szemek csillognak,
Meg, majdnem bársonykék csillagok.
A hajad olyan, mint egy csókafészek.

*****************************

Éjszaka van, annyira éjszaka…
Mintha tornyokból,
a királykisasszonyok mellől
szabadulnának a denevérek.
Minden egyszerre ember lesz,
Mert az éjszaka a megváltás ideje.
Mesék, várakozás, könnyek: a hétköznap.
De ez majdnem ünnep, mert éjszaka.
********************************

Mostanában sokat keringek a világ fölött
Főleg éjszaka, mikor senki se lát,
és mindenki azt hiszi, hogy őt se látni.
Mostanában sokat, sokat nézek.

Tudjátok, a világ furcsa éjjel.
Leveti idegen álcáit, gönceit,
lemossa a bőréről a sminket,
És hirtelen öreg lesz az arca.
Ilyenkor a síráshoz is fáradt,
Levegőt vesz csak, és kifújja.
Jó mélyen.
Mindig elképzelem, milyen jó lesz,
hogyha meg merem az arcát simogatni.
Addig is csak ülök egy faágon,
s fényessé simítom a sok szalmatöreket.

Mostanában sokat keringek a világ fölött,
s arról ábrándozok, hogy ő vagyok.