felonline.hu

A szerző cikkei

Horváth Dorottya

Irodalomkritika

150% költő!

Gratuláció Kemény Lili Madaram című kötetéhez Tizennyolc évesen kötetes szerzővé válni veszélyes dolog, egész kivételes, hogy jó helyen érzem ezt a kötetet, és a Petri-díjat. Ahogy a szerző nyilatkozta: valóban, időközben fölnőtt, s ez a kötet igen jó – reális, mégis fölemelő – dokumentációja ennek a folyamatnak. Végig emberi, és hihető marad. Minden egyes vers, [...]

Horváth Dorottya

Vers

Két hiány

Már megint messze, mire föleszméltem. Elszöktél és kereshetlek ismét. Nem akarok megint árván, zaklatottan óbégatni. Hülye, téli világ, ne légy testvértelen. *** Lassan naponta az eszembe jutsz az asszociáció résein bekúszol, és lassan naponta az eszembe jutsz. Ilyenkor azt kívánom, a világ bár ne lenne, ne lüktetné hiányodat minden körülöttem. Lassan naponta, hogy ezt kívánom.

Horváth Dorottya

Vers

Margit álomba ringatja magát

Nincsen semmi, semmi semmi baj se nincsen nincs az égvilágon nincsen, semmi nincsen nem vagyok és nincs a szürke ég a szürke szív a szürke hó a szürke fák a szürke némaság, ha nincs hát nincs mért félnem nem vagyok és nincs a lelkem mélyén szürke fájdalom – dalom – dalom (meddig tart még míg [...]

Horváth Dorottya

Vers

Egy szó gyerekkori fényképei

időrendi sorban, visszafele. Nézem, míg egyszer csak szetterette szerere szetete szere szere tet tetet szeret nemszeretszeretszeret tem szere temtem És egyre visszább. Szinte hihetetlen, hogy nézd, „szeret” volt és „szeret” lett belőle, szeret, szeretem szeretlek szeretnélek szeretsz-e, neszeress deszeress szeretet, szeret lennék inkább vele együtt szere tere rere szeszeretet.

Horváth Dorottya

Vers

Hiú, fürdőszobás vers

Néha, magamra nézek, és megijedek, hogy mi mászik rajtam. A hiúság. Gusztustalan bogár. Visítok az Istennek, hogy “Szedd le!” , de a bogár lepöckölhetetlen. A visítva rángatózás is őt segíti, mert a külvilágé. S azok a hülye, szupercsinos göncök, azokba remekül kapaszkodik. Szerencse, ha magamra ébredek ilyenkor, s mind-mind levetem a fölösleget. *** Először az [...]

Horváth Dorottya

Vers

Gyümölcsfák

Isten, Egy napon, mikor saját elméjének fügefája alatt üldögélt Gyémántot csodálkozott az égre Földet, és a földre fügefákat épp, amilyen alatt üldögélt. És, még ugyanabban az öröklétig tartó pillanatban Elképzelte a világ összes fügefáját, a jó és rossz tudását elsiratta És elátkozott egy fügefát Párizsban. És lassú virágok között tündökölt, És még akkor, még ugyanabban [...]

Horváth Dorottya

Vers

Madár, újból

Síró madarakkal álmodtam a reggelt Behajtották fejük az ablakon ne sírj madár ne sírjmondtam de csak halkan nehogy összetörje a hangom a csontjuk. ne sírj madár ne sírj vagy sírj ha jól esik de szomorú ne légy. Madár, szép a hangod. aztán csak hallgattam, bebújt a két madár, két csőr között feszült a dallamív. ne [...]

Horváth Dorottya

Vers

Leleplező

Te voltál, ami nemrég jött, jégeső, ami széllel, vízzel muzsikált magának, ami lánycipőknek udvarolt, miközben halomra gyilkolta a virágokat. És, te tiportad le a fák tetejét, te törted le a félérett verseket. Megvagy, ordítanám. Késő. Beitta a föld az olvadt jeget.

Horváth Dorottya

FÉL folyóirat Vers

Holdasmadaras

A hajad olyan mint egy csókafészek Fekete, puha titkokat suttog. Éjszaka van. Ez is krémfekete. Cipősuvikszos szemek csillognak, Meg, majdnem bársonykék csillagok. A hajad olyan, mint egy csókafészek. ***************************** Éjszaka van, annyira éjszaka… Mintha tornyokból, a királykisasszonyok mellől szabadulnának a denevérek. Minden egyszerre ember lesz, Mert az éjszaka a megváltás ideje. Mesék, várakozás, könnyek: a [...]