…és annyira reggae, és annyira metál és annyira pop. A TükeZoo együttes zenéje mégis leginkább annyira magával ragadóan nagyszerű.
…és annyira reggae, és annyira metál és annyira pop. A TükeZoo együttes zenéje mégis leginkább annyira magával ragadóan nagyszerű.
Egyetlen, de súlyos hiányosságát tudnám csak felhozni a fesztiválnak. Miért csak egyig lehet zenélni? Jó fesztiválozóhoz illően élvezkedem a koncerteken, aztán a spontán kialakuló jameléseken, mint a tegnapi Járai Márk – Punnany Massif kombó a padoknál (remélem jól láttam), mindenki hallgatja a zenészeket, beszélget, énekel velük, máshol négy-öt addig egymásnak ismeretlen társulás kezd el együtt [...]
„A mai költők mind feléneklik a verseiket, mert már senki sem olvas” – mondta a fiatalember, miközben reklámozta Vad Fruttik együttes másnapi koncertjét. Ezután megpróbáltam rávilágítani, hogy mindig is jól megfért egymás mellett a zene és a költészet. Azt mondta utánam olvas, és ha „az egekbe emeli, amit írok” akkor szeretni fog. Közvetlen volt, aranyos [...]
Eliot úrnak Hullát ültettem múlt évben a kertben, de le se szarják. Se őt, se engem. Oda temettem, ahová a többit… fogom. Épp most ásom a gödröt egy nőnek, neki a halál voltam, fehér lovon. Nem nő egy virág sem. Kiáltásom messzehalló, az Urat káromlom, és Isten látá, hogy ez jó. >>Pedig be van tépve<< [...]
csak a barlang látott mindent a szörnyet aki ott tanyázott rég és ösztönlény volt és néha kaparta a sziklát és a kislányt aki még régebb óta élt és bonyolult volt mint a kislányok általában a szörny vad volt és nem a barlangba való – túl nagy nem a nagyvilágba – ahhoz apró és gyenge mint [...]
beletörtél a valóságba fiam és ha emellé még azt is elhiszed hogy ártatlan vagy csak hülyeségedről teszel tanúbizonyságot
Lángolj fel a lelkünkben szép Margó néni kérem szépen a gyógyszerem tessék ideadni az adagom te aljas szuka tudom ám mik ezek a bogyók ezek zavarják össze a fejem nem voltam én mindig ilyen mint apró kis gyermek anyukámék szerettek az uránatomok feleztek a sejtek kettéestek és és láttam én láttam doktor professzor nobel-díjazott ÉN [...]
már az elején számíthattam volna erre (denemtetted) akkortájt sötétség borította a mélységeket (deszépenbeszélsztolvaj) aztán a mélységek hegyekké gyűrődtek és most a számon tolul kifelé meg a szememen (nehazudjkisefér) de legnagyobbrészt belülről feszít és várom mikor lesz vége (nemleszvégenemleszvégenemlesz) és hülyén bámulok rá és szeretném tudni mire gondol (sosetudodmegsosetudodsosemeg) és minden folyóm hozzá fut de én [...]
még a kavicsok alatt is meg szoktam nézni közben szavalom az Odüsszeiát – szófosásom van – megy a szám a Lovasi szám max hangerővel én meg benézek mindenhová – ahová engedik – és hogy a rózsásujjú hajnalok a hátamon derbiztetik a körmeiket kezd kiszáradni a szám