A médiában kora nyár óta jelennek meg olyan írások, melyek azt firtatják, miért bocsátottuk el a tavasz óta „testverselőként” ismert költőnőt, Viola Szandrát. Eddig úgy éreztük, nincs miért reagálunk a vádakra, mivel a cikkek minősége erre nem adott okot.

Kénytelenek vagyunk viszont válaszolni a Librarius 2014. dec. 2-án megjelent cikkére, melyben a portál (megkeresésünk nélkül) lapunkat és főszerkesztőnket is olyan színben tünteti fel (egyenesen kultúrcenzúrával vádolja), amely szellemiségünktől nagyon messze áll.

Igaz, hogy Viola Szandra tavasszal szerkesztőnek jelentkezett hozzánk; valóban volt egy telefonbeszélgetés és egy személyes találkozó, melynek alapján, szakmai felkészültsége okán Braun Barna főszerkesztő felkérte az azóta még el sem indult „kreatív” rovat társszerkesztőjének – de a „meztelen költőnő” egyetlen posztot sem publikált szerkesztőként, mivel miután értesültünk a Testverselő projekt terveiről, a szerkesztőség egyetértésével, udvarias levélben kértük meg, hogy ne kezdje el a munkát, mindent megindokolva.

Viola Szandrát nem „rúgtuk ki” tehát abban az értelemben, ahogy ez a sajtóban napvilágot látott, már csak azért sem, mert mi nem szerkesztőségben, fizetésért „dolgozó” szerzők és szerkesztők vagyunk, hanem egy, az interneten szerveződő, lelkes, önkéntes, humán érdeklődésű, fiatal újságírókból, írókból, képzőművészekből álló kollektíva.

Maximálisan tiszteletben tartjuk Szandrát és a munkásságát, a művészeti szabadságot, hiszen tudjuk, mennyi energia egy nagy projektet megvalósítani, kézben tartani – mi is ezt csináljuk nap mint nap. Ugyanakkor semmilyen szinten nem értünk egyet vele, és ennek nem az az oka, hogy álszentek vagy prűdek volnánk, vagy hogy „öncenzúrát” gyakorolnánk. Azt pedig, hogy mindezt politikai indíttatásból tesszük, messzemenőkig visszautasítjuk. Lapunk mögött nem áll, soha sem állt és nem is fog állni pártpolitikai ideológia!

Egyszerűen arról van szó, hogy egy szerintünk minden ízében csak a botrányra éhes, a népszerűsíteni kívánt tárgyról, jelesül a fiatal kortárs irodalmi életről semmit nem mondó, szakmailag át nem gondolt művészeti aktust nem akartunk felvállalni.

Nem igazak tehát a vádak: nem azért kértük meg Szandrát, hogy ne kezdje el szerkesztői feladatait nálunk, mert levetkőzött, hanem azért, mert úgy gondoljuk, botrányhajhászás nélkül is elég értékes, amit csinálunk. Nem ítéljük el azért, mert meztelen testére írja fel verseit és ezt performanszokon prezentálja (nem is beszélve arról, hogy ez a gesztus – és általában a meztelenség a művészetben – egyáltalán nem újszerű, sokan mutattak már be hasonlót), csak nem tartjuk a lap szemléletével összeegyeztethetőnek. Úgy gondoljuk, ehhez a döntéshez legalább annyi jogunk van, mint Viola Szandrának a vetkőzéshez.

Sajnáljuk, hogy az ügynek nem művészeti, hanem kultúrpolitikai-etikai (és bulvár) vonatkozása lett, amelynek következményeképp lapunk jó hírén is csorba esett.

Kérjük a kedves olvasókat, lapszerkesztőket, újságírókat és Viola Szandrát, hogy értsék meg és tartsák tiszteletben döntésünket, ahogy mi is tiszteletben tartjuk Szandra művészetét, hiszen a kulturális piac és a művészi élet elég széles, minden produkciónak helye van, ítéletet pedig csak a közönség hozhat.