néha megkövetelik tőlünk a tárgyak
hogy elpusztuljanak

éjszaka szex után
álmodban fojtogatlak
az orvos szerint csak
a feszültséget vezetem le
de jobb lenne összetörni
inkább egy tányért

egyszer láttad ahogy madarak
repülnek ki belőlem
szempillantás alatt
gyarmatosítom
összes álmod

***

a tengerben a halak ezüstösek
a halászok barnák
néha megemelkedik
a vízszint és sirályok
buknak ki a vízből
hatalmasak
hófehérek
őrjítő násztáncot járnak a
megszokással és
a kétségbeeséssel
egy egyenes mentén haladnak
függőlegesen

***

tehetetlenül tolódnak el
a nappalok és éjszakák arányai
az évek pólusaihoz közeledve
szétzilálva rutinjainkat
lefektetnek minket
stabil oldalfekvésbe
kiszúrják szemem a fák
színeikkel leveleik formájával
szépségeddel soha többet
ha visszarepülnek belém
a sirályaim soha többet
nem fojtogatlak
soha többet

aki a föld alatt van
nem látja a csillagokat
pedig a csillagok hatalmasak
hófehérek