Július 29-én véget ért a 28. Művészetek Völgye fesztivál. Szerencsére a záróhétvégén sem unatkoztunk: csak minket várt a nyári meleg, a változatos programkínálat és a felejthetetlen hangulat!

Mindig a záróhétvége a legforgalmasabb időszak a Völgyben, és ez idén sem volt másképp: már pénteken is jóval több fesztiválozó látogatott el a helyszínekre, mint előtte a héten bármikor. A Momentán Udvarban az ország toxikológusa, Zacher Gábor beszélt a függőségekről; az alkohol- és drogfüggőség mellett sok szó esett a kevésbé ismert fajtákról is, például a társfüggőségről, a sorozatfüggőségről vagy a fiatalokra különösen veszélyes közösségimédia-függőségről. A téma komolyságát a Momentán Társulat oldotta vicces improvizált jelenetekkel, és ebben persze Zacher is maximálisan partner volt.

Estefelé ismét Vigántpetendre látogattunk. Ezúttal a cirkuszi és táncelőadásoknak helyet adó Cirque de Tókertben néztük meg a Duda Éva Társulat Labirintus című, látványos és felkavaró koreográfiáját. Ezután visszatértünk Kapolcsra, ahol a Bognár Szilvia Quartet világzenei koncertjébe hallgattunk bele a Muharay Udvarban. (Egyébként Szilvit is rengeteg szép emlék fűzi a Völgyhöz, erről bővebben itt mesélt nekünk.) A fél 9-re kiírt koncert sajnos nagy csúszással kezdődött, ezért nem tudtunk sokáig maradni, de nehéz szívvel szakadtunk el az izgalmas, sokszínű népdalválogatástól.  

A napot a Harcsa Veronika Udvarban zártuk, ahol a Harcsa Veronika Quartet adott különleges koncertet Matthew Mitchell, Ávéd János és Szirtes Edina Mókus közreműködésével. Bár az élmények frissessége miatt talán még nehéz eldönteni, de azért azt hiszem, a fesztivál egyik (ha nem a) legjobb koncertjén vehettünk részt aznap este. Harcsa Veronika átszellemült előadásmódja és visszafogott, mégis közvetlen stílusa mindannyiunkat megérintett és magával ragadott.

Másnap, szombaton már végleg elöntötte az emberáradat a kapolcsi utcákat, alig lehetett megmozdulni a főúton, ráadásul a hőség is tombolt – mindez kissé visszavett a lelkesedésünkből, nem vettünk részt olyan sok programon. A Kaláka Versudvarban, Lackfi János Versműhelyében azért szerencsére még találtunk szabad helyet, bár sokat kellett ügyeskednünk, hogy elkerüljük a tűző napsütést. Aznap Ingibjörg Haraldsdóttir izlandi költő nyomdokait követve verseltük meg a reggeli kómás-kapkodós készülődést, majd a „Hull a szilva a fáról” kezdetű népdal dallamához írtunk szöveget macskákról és a sátorállítás kínjairól (ide kattintva mindkét szerzeményünket elolvashatjátok).

Estefelé véletlenül estünk be a Muflon Jazz Udvarba, ahol a Dennert Árpád Quartet kellemes, hangulatos feldolgozásában hallgathattunk meg ismertebb jazzslágereket, például az Everything Happens to Me-t és a Bye Bye Blackbirdöt. Ezután beugrottunk a Momentán Társulat Rendezők viadala című előadására. A fesztivál ideje alatt majdnem mindennap részt vettünk a társulat valamelyik programján, és mind közül talán ez volt a legjobb. A szereplők négy filmes műfaj kliséit felhasználva improvizáltak rövid jeleneteket, és természetesen most is nagy hangsúlyt fektettek a közönség ötleteire, így született meg például egy víz alatti börtönben játszódó musical adócsaló főhőssel és a depressziója ellenére is végzet asszonyaként parádézó cellatársnővel. Az estét a Panoráma Színpadnál zártuk, ahol Szabó Balázs Bandája adott emlékezetes koncertet; a közös éneklés a nagy tömeg ellenére is meghitt hangulatot teremtett.

A vasárnapot, az utolsó napot minden ízében átitatta a lezárás, a búcsúzás érzete. Az előző napi sokaság eltűnt (bár ez persze nem jelentette azt, hogy kiürültek volna az udvarok), jóval kevesebb programon vehettünk részt, délután pedig már egyre-másra bontották le a standokat. A Momentán Társulat udvarában boldog, de megnyugtatónak nem nevezhető véget ért a naponta jelentkező NASA-szappanopera, az Éjjel-nappal Momentán. Utána átbuszoztunk Taliándörögre, ahol az első napunkhoz hasonlóan az ételek vettek le minket a lábunkról: egy kúriából kialakított étteremben zamatos pestós paradicsomlevessel, diós lencsekrémmel és barnasörös marharaguval láttak vendégül minket, ráadásul mindezt egy hatalmas, hangulatos, árnyékos kertben élvezhettük. Ezt követően visszautaztunk Kapolcsra, és még egyszer utoljára meglátogattuk Harcsa Veronika udvarát, ahol a Karaván Família az udvar névadójával játszott pörgős, fülbemászó cigányzenét. Nehéz szívvel búcsúztunk ettől a helyszíntől (ezen az sem segített, hogy a koncert végén Harcsa Veronika bejelentette a 2019-es Völgy időpontját, ami még annyira, de annyira messzinek tűnik), és a Panoráma Színpad felé vettük az irányt. A fesztivál zárókoncertjét a Quimby adta. A másnapi hazaút gondolata eleinte rányomta a bélyegét a hangulatunkra, de aztán a bandának egy fergeteges, látványos bulival sikerült még egyszer utoljára megörvendeztetnie és megtáncoltatnia a völgylakókat. Talán erre is csak a Quimby képes.

Ragyogó napsütés, jobbnál jobb programok, rengeteg meglepetés, finom falatok, zöldellő táj – ilyen volt a 28. Művészetek Völgye fesztivál. Alig várjuk a következőt!

A szerző fotói