Bármennyi időt is töltsünk a 28. Művészetek Völgye fesztiválon, egyszerűen nem tudjuk megunni: az évek óta visszatérő fellépők rengeteg meglepetéssel készülnek, a számunkra ismeretlen produkciók pedig már önmagukban is kész meglepetések, így aztán alig győzünk választani az izgalmasabbnál izgalmasabb programok közül!

A fesztivál negyedik napján, hétfőn érkeztünk Kapolcsra. Nagyon örültünk, hogy itt lehetünk, már csak azért is, mert szakadó esőben indultunk Budapestről, a Völgyben viszont szép idő várt minket. Kedden pedig máris újult erővel ugorhattunk fejest a jobbnál jobb programokba!

A délelőtti jóleső, céltalan bolyongás során természetesen nem tudtunk szó nélkül elmenni a szemet (és orrot) gyönyörködtető ételes standok mellett. Nem számított, hogy nemrég reggeliztünk – vannak fogások, amelyekre itt az ember nem mondhat nemet, így hát engedtünk a hagymás-tejfölös tócsni, a bundáskenyér és a vaddisznópörkölt csábításának.

Az első fröccs után Lackfi János Versműhelye várt minket a Kaláka Versudvarban, ahol közösen írtunk verset a XXI. századi ember magányáról, majd a shoppingolás szempontjából gondoltuk újra a Már minálunk, babám… kezdetű népdalt. A témából talán nem következik egyértelműen, de az eredmény mindkét esetben vicces, kreatív, amolyan Lackfis lett. Ezután bekapcsolódtunk a Momentán Társulat szappanoperájának, az Éjjel-nappal Momentánnak a legújabb részébe. A sorozat évek óta a társulat (és a fesztivál) egyik legnépszerűbb programja, ugyanakkor persze nincs két egyforma előadás: a naponta jelentkező epizódokban a szereplők a nézők ötletei alapján terelik újabb és újabb irányba a történetet. Az idei évad a NASA központjában játszódik, ahol az űrhajósoknak természetesen számtalan ármánykodással, titokkal és rejtéllyel kell szembenézniük.


A hűvösre forduló estét a jazznek szenteltük: először a Váczi Eszter és a Quartet formáció bensőséges hangulatú dalai feledtették el velünk a hétköznapi gondokat, majd véletlenszerűen esett a választásunk a Harcsa Veronika Udvarban fellépő, négytagú Solati együttesre. Eddig egyikünk sem hallott még erről a jazzbandáról, de Pocsai Kriszta énekesnő karakteres hangja és a sokszínű dalok nagyon meggyőzőek voltak, így örömmel nyugtáztuk, hogy idén is felfedezhettünk magunknak egy számunkra eddig ismeretlen gyöngyszemet.

Szerdán ismét Lackfival kezdtünk, de ezúttal kicsit másképp: az előző napi versműhelyben szerzett művek megzenésítését Harcsa Veronikára és workshopjára bízta, így vele hangszereltük át a keddi Már minálunk, babám… átiratot és adtunk blues-formát a magányról szóló versnek. Ezalatt Lackfi műhelye sem tétlenkedett: ott John Lennon Imagine-jének dallamára írtak szöveget a kapolcsi életérzésről. A két csapat külön dolgozott, majd a jókedvű és kreatív, egyórás munkát követően közösen, flashmobként adtuk elő a dalokat az egyik hídnál. Szerencsére csak kevés autóst haragítottunk magunkra, a lelkes, érdeklődő (és olykor a zenélésbe is bekapcsolódó) közönségünk sokkal több tagot számlált.
A délutánt ismét a Momentán Társulat udvarában töltöttük. Először mindenki kedvenc tetovált történelemtanára, Balatoni Jocó (aka Jocó bácsi) avatott be minket a középiskolai tanítás rejtelmeibe. Szó esett intőkről, problémás gyerekekről és még problémásabb szülőkről, majd Jocó bácsi játékos tanítási módszerei közül is megismerhettünk néhányat. Ezek után a társulat az Index híresen kritikus újságíróját, Varga Attilát (aka Sixx) faggatta az életéről és a munkájáról. A beszélgetés kissé hosszúra nyúlt, és mivel nagy hangsúly került magára az újságírószakmára és a tévés műfajokra (Sixx főleg ezekről ír), valószínűleg nem volt minden néző számára olyan könnyen befogadható – ugyanakkor mi épp a szakmaisága miatt találtuk érdekesnek. A beszélgetést a társulat legismertebb előadása, a RögvEst követte; ebben a szereplők különböző improvizációs játékokat játszanak a nézők kreatív (és olykor gonoszkodó) ötletei alapján. Nagyon szórakoztató volt, annak pedig különösen örültünk, hogy nem ugyanazokat a játékokat láthattuk, mint a budapesti előadásokon.

Csütörtök délelőtt Vigántpetendre kirándultunk, ahol a Hello Wood alkotócsoport különleges faházait vehettük szemügyre. A házak minden esetben megfeleltek valamilyen praktikus igénynek (az egyiket például kerekeken lehet gurítani), emellett a tervezésük során a környezettudatossági szempontok is nagy szerepet kaptak, így kívül-belül a lehető legmodernebb, XXI. századi megoldásokat láthattuk.
Délután Novák Péter és Lackfi János beszélgetését hallgattuk meg a Kaláka Versudvarban. Novák a saját életéről, tapasztalatairól és a dalszövegírás nehézségeiről is mesélt, gyakran felemlegetve, hogy ez utóbbi mennyi gyötrelmet okozott már neki – ehhez képest a közönség által választott szavakból (kágyilló, pitypang, söralátét, papírkutya) nagyon rövid idő alatt sikerült frappáns dalt szereznie. A Shaibo jazzegyüttes koncertjére is ellátogattunk; a szemtelenül fiatal zenészekből álló formáció merész effektjei és változatos számai nem először nyűgöztek le minket. Ez után részt vettünk a Margaret Island nagykoncertjén a Panoráma Színpadon. A közönség koncert eleji kis létszáma nem rontotta el a banda kedvét, épp ellenkezőleg: rég láttunk már ennyire lendületes és energikus koncertet, és talán éppen az énekesnő Lábas Viki állandó pörgésének volt köszönhető, hogy a kezdeti alacsony létszám után hamar benépesedett a nézőtér.
A fesztivál 29-én ér véget, addig pedig még számtalan izgalmas fellépő és előadás vár ránk – ezek után kíváncsian nézünk elébe!

 

A szerző fotói