Siklósi Úr épp a körbe-körbe forgó gép dobját szuggerálta a nyilvános mosodában, mikor először találkozott a szőke raszta sráccal, Demével. Siklósi Úr működő mosógép híján a mentazöld, öblítőszagú falak közt mosta az ágyneműit, Deme pedig az újrahasznosított anyagokból, kézzel készült üveg- és műanyagékszereit árulni ugrott be, párhetente egyszer pedig itt vasalt.   Siklósi Úrnak megtetszettek az ékszerek, és mivel a szabad szobájába Airbnb-vendégeket várt nyugdíjkiegészítésként (ezért is jött mostanában többet mosni), gondolta, kedves üdvözlő ajándék lehet nekik vagy az unokájának a kagylómintás nyaklánc vagy a jamaikai zászló színeiben pompázó üveggyöngy karkötő.

Aztán pár napra rá, a piacra menet reggel meglátta a srácot a metróaluljáróban, a pékséggel szemben, később a pilates-edzésére sietvén a villamosmegállóban, egy nagy fekete takaróra kiterítve az ékszereket maga elé. Ült egy párnán, és kiabálta hangosan az egyes ékszerek árait, miközben egy bongo dobot ütlegelt. Siklósi Úr megállt előtte, és vett tőle egy csíkos fejpántot is. Szóba elegyedtek, és Siklósi Úr mesélt Demének a napokon belül érkező vendégeiről, akik szociális munkások Vilniusban, akiket a lánya talált neki, ő állította be a profilját is, merthogy ő egyáltalán nem tudja kezelni az internetet, részletezte a háztetőjét, ahol tulipánokat tart, majd megemlítette, hogy ráférne egy stílusváltás, és lehet, neki is jól jönnének a Deme által készített ékszerek. A fiú erre mosolyogva csak annyit felelt, hogy rendelésre is készít kiegészítőket, és szívesen postázza Siklósi Úr számára, ha már eldöntötte, hogy pontosan mit szeretne. Siklósi Úr nagyon megörült ennek, és azonnal megadta a címét Demének, és magának is rendelt egy kagylónyakláncot a kedvenc kötött pulcsijához illő bézs színben.

Az első Airbnb vendégei, két fiatal szőke litván lány túrahátizsákokkal, szimpatikusak és figyelmesek voltak, amíg nála laktak, így Siklósi Úr úgy döntött, kiérdemelték, hogy felmenjenek együtt második Budapesten töltött napjukon a tetőre, és így megmutathatja nekik a panorámát és a tulipánjait is, amik így májusban érezték magukat a legjobban. A késő délutáni ég grapefruit színe furcsán harmonizált a sötétvörös virágokkal. Gabija és Dagmara lelkesen csodálták a kilátást a budapesti belvárosra, és angolul próbálták dicsérni a tulipánokat, de Siklósi Úr semmit nem értett abból, amit mondtak neki, így csak bólogattak mindhárman. A tetőről lefelé indulva, a létra tetején állva vette észre az idős úr, hogy a kémény felőli oldalon valaki egy matracon háttal mocorog, egy nagy farmerdzsekivel takarózva. Siklósi Úr megijedt, a folyosón rá váró hölgyektől egy perc türelmet kért, lassan közelebb ment és felmérte, a mellette fekvő kézzel varrt táskából és a kilógó rasztából vette észre, hogy Deme az.

– Deme, fiam, te vagy az? – kérdezte Siklósi Úr.

– Igen, ne haragudjon, kérem, bocsánat, máris elmegyek innen – szabadkozott pakolás közben Deme.

– Hova rohansz? Nem azért mondtam, csak meglepődtem.

– Elnézést, én csak ma akartam itt aludni, aztán mehetek csövelni a haveromhoz, maga meg mondta, hogy milyen szépek a tulipánok, meg ilyenek. Egyébként tényleg gyönyörűek!

– Köszönöm, fiam! De van hol aludnod?

– Hát ma éppen így nincs, tudja, aktuálisan ebben a pillanatban az ékszerbiznisz nem megy olyan jól, mint terveztem. De csak ez az időszak rosszabb, nyáron megyek fesztiválokra, és akkor megszedem magam – válaszolta Deme.

Siklósi Úr teljes mértékben megértette Deme problémáját, és inkább leinvitálta a kanapéjára, amire megkapta Gabija és Dagmara beleegyezését is, mert részéről ugyan semmi gond ezzel, de a lakógyűlésen igazán kellemetlenül sülne el, ha valaki más észrevenné Demét a tetőn.

De a lányok indultak is tovább romkocsmázni a belvárosba, Deme pedig közölte, hogy elugrik valahová, két órán belül oda-vissza megjárja, így Siklósi Úr egyedül maradt a lakásban három tele túrazsák és egy csomag újrahasznosított anyagból készített ékszer közt. Töltött magának egy pohár vörösbort, és leült átnézni egy utazási iroda katalógusát, hátha vendégként is kedvet kap az Airbnb-hez, elvégre házigazdaként eddig nagyon elnyerte a tetszését. Fogalma nem volt, hová utazna így hetven felett, csak azt tudta, hogy bármit megtenne, hogy ne úgy érezze magát, mint a kórházban ebédre adott székelykáposzta, amit akkor evett, mikor műtötték a csípőjével.

Deme ért haza hamarabb, semmit nem közölt arról, hogy merre ugrott el, és miért, csak ledőlt a kanapéra, elkezdett gyöngyöket fűzni és diskurálni Siklósi Úrral az utazásokról és a növénytermesztés nehézségeiről. A lányok éjjel kettő felé értek haza a Szimplából, Siklósi Úr elszundikált a fotelben, és felébredt rájuk, ahogy kuncogva becsapták maguk mögött az ajtót. Deme is beszélt angolul, így egy pár mondat erejéig Siklósi Úrnak nem volt világos, hogy miről beszélgetnek, csak az, hogy menjenek vissza a tetőre mind, Siklósi Úr is jöjjön. Amilyen fáradt volt, egy kicsit segíteni kellett neki felhúzódzkodni, de ő is feljutott a többiekkel a tetőre, leterítettek egy plédet a fent hagyott matracra, és piknikszerűen körbeültek. Deme pedig elővette a zsebéből azt, amiért elugrott még korábban, a hozzá tartozó papírral és füstszűrővel, és megsodorta. Így próbálta ki Siklósi Úr először a füves cigarettát. A csíkos pizsamájából majd moshatja ki a szagát.