Siklósi Úr csak három hónapja járt pilates órákra, heti két alkalommal, de máris sokkal fittebbnek érezte magát tőlük. Egy kedd esti óra után felfrissülve indult haza az öltözőből, mikor a váróban lerakta a táskáját, hogy utoljára leellenőrizze, hogy nem hagyott-e ott semmit (újabban egyre feledékenyebb tudott lenni), mikor a pot-pourrik és életmód magazinok közt megpillantott egy mentazöld cetlit. Gyorsan előkapta az olvasószemüvegét, hogy el tudja olvasni, és meglepődve látta, hogy egy a héten nyíló cukor- és gluténmentes cukrászdába szóló kupont tart a kezében, mely hetven százalékos kedvezményt biztosít minden termékükre egész hónapban. Siklósi Úr áldotta a szerencséjét, mert pont szerette volna randevúra hívni Erzsikét, a felső szomszédját a negyedik emeletről, az özvegyasszony pedig évek óta küzdött a cukorbetegségével, ez az egész házban köztudott volt.

Be is kopogott Erzsikéhez, aki örömmel fogadta, és három nap múlva már a hipermodern dizájnú, eklektikus cukrászdában válogattak a finomságok között. Kellemes hangulatú délután volt, Erzsike elmesélte, hogy a zserbószeletről mindig a nagyanyja jut az eszébe, aki csodálatosan készítette el, és mikor először megízlelte ezt a mindenmentes változatot, az első gondolata az volt, hogy ez ahhoz képest olyan, mint anno a Való Világ első szériája a másodikhoz képest. Kedélyesen elbeszélgettek két rizstejes kávé közt az unokáikról, a közös képviselőjükről, akit mindketten ki nem állhattak, majd szegről-végről érintették az aktuálpolitikát is, mielőtt Siklósi Úr az ajtajáig kísérte Erzsit, majd egy kézcsókkal elbúcsúzott tőle. Határozottan szerencsésnek érezte magát, amiért megtalálta azt a mentazöld cetlit a pilates után.

A következő órára a szokásosnál is lelkesebben ment, és az oktatóhoz legközelebbi sorban választott helyet a matracának. A lezáró légzőgyakorlatok után meg akarta kérdezni a mellette edző újdonsült anyukát, hogy ő hol vette az ő matracát, és mennyiért, de az éppen szóba elegyedett az oktatóval, így türelmesen várt mellette, és elkapta a beszélgetésüket.

– Ne is mond, valahol kiejtettem a kuponomat abban az új mindenmentes cukiban, pedig el akartunk menni a hétvégén a férjemmel! – panaszkodott az anyuka.

– Ha itt ejtetted ki, biztos megtalálhatta valaki, megkérdezzem neked? – kérdezte az oktató.

– Nem kell, ennyire nem fontos, csak nincs a közelben nagyon más hely, ahol tudnék a mostani cukrommal édességet venni. Majd megoldom.

– Igen, Siklósi Úr, szeretne valamit? – vette észre az oktató az idős urat.

A beszélgetést hallva Siklósi szörnyen érezte magát, és elhatározta, hogy valahogyan mindenképpen kiengeszteli a nőt, amiért így megkárosította. Érdeklődött a recepcióslánynál a kuponról, aki Édesemnek szólította az öregurat és megsúgta neki, hogy egy női magazinban lehet a kupon a mellékletük részeként. Siklósi Úr hazafelé beugrott egy újságoshoz, de az már napok óta kifogyott a szóban forgó magazinból, és meglátása szerint mindenhol nagy lehet a hiány belőle a kuponok miatt. Siklósi Úr nagyon letört ettől, pedig semmi szükség nem volt rá: a legközelebbi óra előtt kiderült a beszélgetésük közben, hogy a fiatalasszonyt a férje azóta elvitte a mindenmentes cukrászdába, és így is hozzájutottak a kedvezményhez. Siklósi Úr igencsak örült ennek, de valamit még ki kellett eszelnie, hogy teljesen elhallgattassa a bűntudatát.

A következő lakógyűlés előtt visszatért a mindenmentes cukrászdába, és bevásárolt egy jókora adaggal a termékeikből annyit, amennyi a nyugdíjából nem tellett volna, és bekopogott vele Erzsikéhez, aki kitörő örömmel fogadta a süteményeket, és lerakta az étkezőasztalra őket, hogy a lakógyűlés után együtt kezdjenek neki Siklósi Úrral. De Erzsike a közös képviselő unalmasabb témái közepette elmesélte a körülötte ülőknek, milyen finomságok vannak nála, akik ennek hallatán mind fel akartak ugrani hozzá megkóstolni a süteményeket. A gyűlés után senki nem vette észre, hogy Siklósi Úr továbbmegy a lépcsőn a lakása felé, és nem tart a többiekkel ötyézni. Ő inkább hazament, kinyitotta a hűtőt, magához vette a benne magányosan leledző császárszalonnát a maradék kenyérrel, és felhívta a lányát, hogy elvinné-e a hétvégén új pilates matracot venni. A lánya ekkor végzett épp a műszakjával a kórházban, és a kocsija felé menet megszólalt a kolléganője által aznap beállított új csengőhangja, a Candy Shop című rapszám. Azt hitte, valaki üvölteti a dalt egy másik autóból, csak később, a táskájában matatva látta, hogy valamiért kereste az apja.