Az égszín kék. A fröccs öntött. A vonat szerelvény. A konferencia beszélgetés. A katona dolog. Az indulat szó. Az Atya, úristen. A Jézus Krisztus, a Szűz Mária.

A kín szenvedés, de a könny gáz. A dühöngő őrült, viszont az áldott jó!

A tuti biztos. A tizenkettő egy tucat. A szám misztika.

A mell bőség. A szépség ideál. A divat diktátor. A gyerek betegség, de a gyermek áldás.

A tini vígjáték. A csók király!

Az ingatlan biznisz, ahol az édes drága.

A beszéd kényszer, a drog függőség, mert a szenvedély beteg.

A játék szenvedély, a szerencse játék, a próba szerencse.

Nade az asztal társaság?

És a kutya szar? A vé cé.

Ha a házi nyúl, akkor az Eszter házi?

A fül hallgató, a szem üveg, a fej dísz.

A gyomor keserű. A csomó minden.

A hála pénz. A pénz hiány, így az adó csalás.

A turul madár, a sas kabaré… A sas madár, a turul kabaré.

A magyar nemzet. A haza szeretet, a környezet védelem, a világ háború.

És a sziget…? Passz.

A  politikus bűnöző. A császár szalonna. A király nő. A képviselő fánk.

A cigány pecsenyét árul, a zsidó tojást, az ős hazát.

A miniszter elnök, az állam titkár, a nép HARAG… ja nem: a nép stadion!

Az egy null. A nulla negatív.

Ahol a bizalom gerjesztő, ott a fájdalom csillapítás.

A szélső érték, sőt, a szélső jobb!… A ló fasz.

Az érettségi bizonyítvány, a fő iskola, de a világ egyetem!

A megmondó ember, a kidobó ember, az öreg is ember! Na de a takarító nő.

A buci maci, a kövér Laci, a segg fej.

A magyar vándor, ráadásul az ötszáz ezer. A fél millió, ha millió fél.

A Balaton világos, pedig a tiszta gáz. Az édes savanyú.

A vodka szóda, a viszki kóla. A David off. A macska jaj. Nem, a macska kő, de az egér út, a csikó hal, a szarvas marha.

A budai vár. A pesti dzsentri. Na de a panel proli?

A kár vallás, a hit oktatás. A test nevelés. A gondolat fertőzés, engem a fogalom zavar.

A hétfő bűn, bár az iPhone 6.

Az író gép, a vadász görény. A rendőr? Vicc. De a fegyver nem! Sajnos nem csak a poén gyilkos.

A nő személy, de a férfi állat? A ,,kegyes ” hazugság, mert a jóban: rosszban.

Az egész biztos, hogy a férfi-nő konfliktus, a szív probléma, az agy halál.

Az ,,együtt” működés. A ,,majd” nem.

A fekete fehér, az igen nem.

A rossz lóratenni, de a jobbsorsra érdemes!

Csak a csoda szer, mert a halál fasza, de a halál komoly.

Az élet képtelenség, a vég cél, de a lét minimum.

És abszolút érték.

Mi az első dolog, ami eszedbe jut a slam poetryről?

A színpad drog.

Mennyire tartod könnyű/nehéz műfajnak?

Befogadóként könnyű, hiszen ez a lényege: első hallásra is megérthető/átélhető/szórakoztató szövegek hangzanak el a színpadról, csak figyelni kell és élvezni. Írni ennél kicsit nehezebb.

Ha változtathatnál valamelyik slam szabályon, melyik lenne az?

A három perc tizenötöt levinném kettő tizenötre, és hangsúlyozottan nem preferálnám az ún. „fejbőlmondást”.

Mi az a három szempont, amely szerinted a legfontosabb egy slam poetry szövegben?

Önazonosság, nyelvi erő, önirónia.

Mekkora a szerepe a magyar kortárs irodalomban a slam poetrynek?

Egyrészt nagyon sok költő tanul (folyamatosan) a slam-színpadokon írni, olvasni, hatni, élni, másrészt kitermel egy olyan olvasóréteget is, akiket enélkül valószínűleg elveszítene az irodalom.

Ki az a közéleti személy, akit elhívnál egy havi klubra az Anker’tbe, és miért?

Nem hívnék közéleti személyeket. Egyrészt attól közéletiek, mert van más platformjuk megmutatkozni, másrészt szerintem a slam műfaj lényege a pőrére vetkőző személyiség, ezt pedig egyetlen közéleti személytől sem lehet elvárni.

Szereted a tökfőzeléket?

Nagyon.

*

Kemény Zsófi 23 éves, 17 éves kora óta életformaszinten slammel, már az első Országos Slam Poetry Bajnokságon is indult. Szívesen kísérletezik a műfajjal: például részt vett a slam műfaj színházzal fuzionáló előadásaiban (Radnóti Színház: Pacalos pizza, Margitszigeti Szabadtéri Színpad: Szentivánéji Slamkomédia, Trafó: Városi Feri), többször fellépett slammerként a Dumaszínház stand-up előadásainak keretében és saját (trash)rap-albumot adott ki Sophie Hard: Piaci rés címmel.

A kérdéseket feltette: Élő Csenge