Húsbavágó gasztroszínház sült ki az utolsó libuskából, istenuccse a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Volt Zsámbékon egy színházi fesztivál, a Y.EAST, ennek keretében négy csapat négy frissen lefordított kortárs drámából készített előadást két nap alatt. Hála Szűz Máriának és az FAQ-nak, az Utolsó libuska címűből fordulatos, önreflektív anyag született. 

Hegedüs Barbara, Fekete Ádám, Fröchlich Kristóf, Baradlay Viktor, Antóci Dorottya, Pallagi Melitta ///forrás: FAQ facebook 

Mielőtt a volt rakétabázis egyik hangára elől útnak indulnánk, Georgita Máté Dezső, mint rendező műanyag tányért oszt és ötszáz forintot kér cserébe, mert nagymamája kakasát levágták, és majd mindjárt együtt megesszük. Hiszen gasztroszínházi élménnyel készültek, és még politikai tényező is lesz benne! Elindulunk az erdei úton, majd néhány lépés után a hangár tetejéről megszólít minket Pallagi Melitta. Nyitóbeszédet tartó valaki ő, negédes és határozott, magasan felettünk áll, nem is látni jól, lehet hogy mégis Sárosdi Lilla az; ja, nem, hiszen ő már nem él az országban. A konferanszié biztat bennünket, ne csüggedjünk, hogy most csak kevesen vannak a fesztiválon, ők már mindent a kezükbe vettek – s a háttérben szerszámokkal a lelkes önkéntesek éljeneznek – és bár Zsuzsika, a kakas még él, és így enni csak később fogunk, lesz egy remek színházi előadás, amiből majd reményt és erőt lehet meríteni és ahogy Zsámbék, úgy a haza is fényre derül. Aztán felmegyünk a hangár tetejére, ki narancssárga plédbe burkolózva morcosan, ki rövidnadrágban vacogva izgatottan és meghallgatjuk a csodálatos Álmodtam egy barackfáról kezdetű slágert, mely a Nemzeti Összetartozás Napjára íródott még 2013-ban, és azóta is százak és ezrek szíveit kapcsolja egybe.

Történik még egy-két odébb sétálás, egymás kezét is megfogjuk, meg szendvicset is kenünk, de aztán enni végül nem eszünk semmit, de botrány nem emiatt tör ki,  hanem mert eltűnik az 1000 eurós fődíj, meg a kakaspörkölt pénz is, aztán már a szendvicsek sincsenek sehol, csak az újabb ígéretek, hogy egy csodálatos előadás majd megtölti a szívünket, ha már a gyomrunk üres. Az alkotók kiváló ritmusérzékkel, energikusan dekonstruálnak jelképeket, fogalmakat, hogy aztán a jelenből indítva, a színházi pillanatokon keresztül mindenki számára átélhető módon konstruáljanak értékjelzőket. Ennek hosszas elemzésébe nem mennék bele valamelyik színháztudós terminológiái mentén, de az biztos, hogy addig nevetünk, amíg nem fáj, aztán annyira fáj, hogy már kiabálnánk a dühtől, de végül hatalmas nevetés lesz belőle megint. Az előbb említett barackfa dal közben például egy másodpercre kiáll minden: a színészek nekünk háttal, némán nézik a tájat, egy röpke pillanatra csupán, és a szép, valóságos táj, amit még akár magyar tájnak is lehetne mondani, hiszen itt van, az országhatáron belül, épp attól, hogy nem folyik róla a Szűz Mária könnye és egyéb nyálkák, hisz lenevettünk már róla mindent, erre a pillanatra megérthető és befogadható lesz. Politikától, társadalmi folyamatoktól mentesen.

Fekete Ádám ///MTI Fotó: Mónus Márton

Aztán megint lent állunk a hangár aljában, nagy betonfal és fémajtók előtt. Fent verekedés: repül cipő, szék, példány. Antóci Dorottya megment nekünk egy magyaros vajkrémes kenyeret, jóízűen eszi, látjuk, komolyan megharcolt a falatért, értünk harcolt és ő jól is lakik – a kettős dinamikát átélhetően mutatva meg. Fekete Ádám oroszból fordítja a Himnuszt, mint ismeretlen szöveget, mindez Förchlich Kristóf mozgásszínházi etűdjét kíséri. Fergeteges röhögés. Aztán filozófia fejtegetés, hogy ha nincs semmi a tányérban és a hasban, az jó, hiszen a cél, a keleti filozófiában is a semmi elérése. Így minden semmi, minden hiány üdvözlendő, hisz a boldogsághoz visz közel. Hiányozzon néző, szavazó, orvos, tanár. Fekete Ádám még tessék-lássék igyekszik elrejteni előlünk, hogy két pofára zabál, Baradlay Viktor már a látszatra sem figyel. A kakaspörkölt maradéka még ott van a tányérban és úgy mondja a zárszót. Néha beleszív a cigijébe, és hogy: …majd igyunk meg egy sört a taps után. Nincs ebben semmi politika, csak barátkozni akar. Az előadás elején beszedett ötszázasokat pedig visszaadják.

2018. június 24. – Zsámbék, Y.EAST fesztivál

FAQ Társulat: Utolsó libuska

játsszák: Antóci Dorottya, Hegedűs Barbara, Pallagi Melitta, Baradlay Viktor, Fekete Ádám, Fröclich Kristóf
látvány: Molnár Anna
asszisztens: Fenyvesi Lili
rendezte: Georgita Máté Dezső