Látogatás (részlet)

Éjjel három és háromtizenöt között várhatóan esik. Ha esik egyáltalán, ebben az intervallumban bizonyosan. Ennyi ideje van rá, ami az esetek túlnyomó részében elegendőnek bizonyul. Aki sírógörcsöt kap, meztelenre vetkőzik, felvihog vagy menekülőre fogja ilyenkor, nem idevaló.

Kényesebb, rekkenő sötétből tagolt férfi, ültében éppen csak annyira emlékeztet egy zsákra, hogy azt feledhető hasonlóságként bontsa ki a képzelet. Se gyorsan, se lassan, eszmél, föláll a viaszpecsétektől tarkított asztaltól, amikor elered az ódivatú sikátorban; olyasfajta, ahol minden egyes kőnek a falból megvan a magához passzoló története. És mert nem épülhetett a végtelenségig, valahová kivezeti a meglehetősen magas férfit, akiről így még nehezebben hihető, miként fért bele a korábbi mozdulatlanságba. Vizelése locsogását elnyomja az eső. Amikor végez, a kezeit is belemossa. A téren, amely az utcácskák közé csavarodik, szökőkút köpdösi a vizet vissza. Egy láthatatlan étterem behúzott ernyői mellett székek áznak, két-három ablakban fénymaszat, azokat nézegeti. Nincs, aki ezt leskelődésként leleplezné. Macska mésog, távolról visszhangzik a megnyugtató felelet. Meggyullad végül a nedves cigaretta, olyan, mintha a férfihez tartozó száj be akarná vele szippantani nemcsak a lángot, de a saját arcát is. Jelentősége volna, talán egy másodpercre, megvilágítja karóráját. Eleget dohányzik, néhány slukk végeztével a többi csonka közé ejti, kilép az alkalmi menedékül szolgáló ponyva alól. Átvág a téren, belegázol a kútba, a zsebében kotorászik közben. Szárnyakat viselő, égbemeredő fiú kezébe nyom egy érmét, aztán megpaskolja bronzfenekét. Utólag húzza le a cipőt és a zoknit, kicsit lóbálja is őket, amíg a réssel kitámasztott kapuig ér. Csöpög belőle a víz, a sötét, emeleti folyosón addig téblábol, amíg az egyik ajtót kitalálja a fény. Nincs kulcsra zárva, a konyhában maradhatott fölkapcsolva, talán neon. Beivódik a hálóba, ahol a nő fekszik. A képekhez a falakon kevés. Leteszi a cipőt és a zoknit a szőnyegre, rájuk dobja az inget és a nadrágot. Futólag az órájára pislog, gondosan a halom közé rejti. Merevedése van. Lehúzza a lepedőt a nőről, nézi az oldalán nyugvó, meztelen testet. Vizesen fekszik mögé, átkarolja, szája rögtön rátalál a nő nyakára. Az megdermed. Lassan nyúl hátra, kitapogatja, mintha nem is a csontját keresné, aztán megsimogatja a férfi derekát, fenekét. Amikor az eső eláll, már szeretkeznek.

A tér asztalain javában kávék gőzölögnek, a jégkockák még percekig léteznek a narancslében. Rövidnadrágos, gondterhelt kisfiú közeledik, leül a szökőkút márvány peremére. Lerúgja a szandálját.  Barna lábai térdig merülnek. Egyenesen a szoborhoz megy, elégedetten elveszi tőle az érmét. Figurákat keres rajta.  Nem csak az országban, ebben a hiedelemvilágban sincs forgalomban. Biztonságos helyre rakja, kitapogatja kívülről is a zsebében: tényleg ott van. A kút alján villódzó pénzdarabokat tessék-lássék összeszedi. Azért a nagyobb címletűeknek megörül.

*

Fitos Adrián első prózakötete Készülődés címmel jelenik meg a 2018. évi könyvhétre a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában. A könyv bemutatója 2018. június 5-én Budapesten, június 7-én pedig Zalaegerszegen kerül megrendezésre, melyre a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.