Idén júliusban huszonnyolcadik alkalommal rendezik meg a Művészetek Völgye összművészeti fesztivált a Balaton-felvidéki Kapolcson és a környező településeken. A rendezvénysorozat számos rajongót szerzett magának az elmúlt huszonnyolc évben, van, aki már több mint tíz éve jár vissza – mint például Jeszenszky Marci, aki eddig hol a Zombori zenekar fúvósaként, hol a közönség lelkes tagjaként vett részt a fesztiválon. A Völgyhöz kötődő élményeiről beszélgettünk vele.

 Hogy kerültél először a Művészetek Völgyébe?

A gimi utáni nyáron, miután a belemet is kidolgoztam egy autógyárban, sok évnyi tervezgetés után a barátaimmal végül gondoltunk egyet, és lementünk egy hétre. Előtte is sokat hallottam már a fesztiválról, de ez az első találkozás a Völggyel mégis olyan volt, mint egy hazatérés, az pedig, hogy ezzel a számomra nagyon kedves társasággal voltunk, felért egy igazi barát-szeánsszal.  Ez tizenegy éve volt, akkoriban még több falu vett részt a rendezvényen, mint most, úgyhogy az egésznek volt egy plusz romantikája a falvak közti közlekedés miatt (volt, hogy autóstoppal, volt, hogy gyalog, volt, hogy a csigabusszal jártunk-keltünk a vidéken), de Kapolcs volt a központ. Persze a későbbi években feltérképeztük a többi települést is, a zenekarunkkal fellépni például mindig Taliándörögdre jártunk, de ha tehetjük, azóta is Kapolcson szállunk meg, mégpedig ugyanannak a kedves családnak a kertjében.

Mit szeretsz a legjobban ebben a fesztiválban?

Kezdetben az fogott meg benne leginkább, hogy a többi fesztivállal ellentétben mekkora nyugi van, nemcsak a környezet, hanem az emberek is árasztják magukból a „csillt”. Itt tényleg azt érzed akár már egy nap után is, hogy egy kicsit ki tudsz szakadni a mókuskerékből. Az emberekből valahogy ez az egész kihozza azt az eredendő jófejséget, amit a hétköznapok stresszes baromságai miatt általában nehezen mutatunk meg magunkból, itt viszont természetesen jön, ehhez pedig a sok inspiráló program és helyszín is hozzájárul. A Klastromhoz, a HelloWood csórompusztai birtokához vagy a falvak közti kukoricásokhoz is mind kedves emlékeim kötődnek. Ezen kívül imádom a kék abroszos kerti éttermeket a házi koszttal, a patakparti lusta délutánokat vagy azt, hogy bármikor rég nem látott kedves ismerősökbe botolhatok.

Volt olyan fellépő, akit itt ismertél meg, és azóta is követed a munkásságát?

Első évben, 2007-ben voltam először Pulán Besh o Drom koncerten, azt a koncertet azóta is életem legjobbjai között tartom számon. Persze már akkor is szerettem őket, de attól fogva nekem ők lettek „A” fesztiválzenekar, és ha tehetem, minden nyáron igyekszem eljutni a kevés koncertjük valamelyikére. Ezen kívül temérdek zseniális előadót láttam-hallottam az elmúlt években a Völgyben, legyen az egy alkalmi népzenész banda, improvizációs színészek vagy akár az elismertebb nagy nevek bármelyike.

Mi a véleményed a közönségről?

Ahogy látom, a Völgy keménymagja az elmúlt években sem változott, mindig öröm látni, hogy mennyi a fiatal és milyen sok a család. Persze az engem is bánt egy kicsit, hogy az utóbbi években itt is megjelentek a pénzéhes, konzumidiótákra szakosodott „lehúzósabb” árusok, de szerencsére azt veszem észre, hogy az alaphangulaton ez sem változtatott, továbbra is nagyon nyitott, jókedvű, érdeklődő emberek szoktak itt összejönni évről évre.

Mi volt a legkülönlegesebb élményed a fesztiválról?

Nehéz egyet kiemelni, hiszen völgylakóként és fellépőként is számolatlan maradandó élményt köszönhetek a Völgynek. Emlékezetes volt, amikor néhány éve a hirtelen lezúduló eső miatt beszorultunk a backstage-be, még a színpadot sem volt időnk leszedni, és jobb híján feléltük a fellépőknek bekészített borokat. Az egész egy spontán örömzenélésbe torkollott a helyi kocsma teraszán, amibe a közönség és a helyi erők is bekapcsolódtak, ki mivel tudott. Na azt az éjszakát nehezen fogom elfelejteni.

Idén is ott leszel, ugye?

Mindenképpen szakítok rá időt, ez kötelező program, még ha csak egy fél napról legyen is szó!

28. Művészetek Völgye: 2018.07.20–29. Kedvezményes jegyek június 8-ig válthatók a https://tixa.hu/muveszetekvolgye weboldalon.

 

Koós Olivér fotói a 2012-es Művészetek Völgyéből