Siklósi Úr tanácstalanul állt a bevásárlóközpont közepén, kezében a listájával, teljesen elveszve az üzletek forgatagában. Itt mindent egy helyen be tudott szerezni, ami a vasárnapi tüntetésen hasznára válhat, de nem tudta, milyen sorrendben legcélszerűbb felkeresnie a boltokat. Végül a gyógyszertárban kezdett, mert ott a füldugót, a vérnyomásgyógyszert, a sebtapaszt és a gézt egyszerre pipálhatja ki, bár a lánya szerint felesleges pénzkidobás ennyi mindent magával hurcibálni.

Mikor itt elintézett mindent, a papír-írószer áru felé vette az irányt, de sehol nem találta a térképen kijelölt helyét, így megkérdezett egy eladót a legközelebbi cipőboltban, aki felvilágosította. Nagy nehezen rálelt az üzletre, és megvett mindent, amit egy transzparens elkészítéséhez szükségesnek ítélt, majd fizetés után jött rá, hogy fogalma sincs, pontosan milyen ügy mellett vagy ellen lesz a tüntetés vasárnap, és hogy mennyire ért vagy éppen nem ért egyet az adott kérdésben a szervezőkkel, a lánya nem beszélt vele erről, mikor elhívta magával.

Shoppingolásából hazaérve hibátlan sorokba rendezve kipakolta az ágya végébe a később hátizsákjába gyömöszölendő holmikat, majd egy fáradt sóhajjal bedőlt a már évek óta kifeküdt pontjába a matracon. Gondterhelten riadt fel délutáni szunyókálásából egy rossz álom közepén, amiben a demonstráció alatt a táskájából végtelen hosszú gézköteg hömpölygött elő, és az őt minden ok nélkül igazoltató rendőrtiszt feje hatalmas csibesárga vérnyomáspirulává változott. Kiszáradt szájjal battyogott a konyhai csaphoz vizet inni, és egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy nem kéne-e felhívnia a lányát, és lemondania az egészet. Úgy döntött, még átgondolja, és leült az asztali rádió mellé meghallgatni az esti híreket.

Vasárnap a lánya lakása felé utazva a villamoson már látta az ablakból a korai tüntetőket, akik sörösdobozokkal és az övénél tízszer nagyobb transzparensekkel haladtak a rakpart felé. Ő maga még mindig nem tudta, pontosan miért is tüntet ma, a rádióhíradó nem tájékoztatta róla, így egyszerűen csak annyit írt az A4-es méretű papírjára, hogy „VÉTÓ”, az bármelyik ilyen rendezvényen működőképes.

A lánya nem volt az a transzparenses fajta, de legalább magával hozta az összehajtható kempingszékét, ha nagyon elfáradnának nagy forradalmi hangulatukban. A tömeg végére, bal szélre álltak be, a sereghajtó csapathoz, két sorral előttük egy sor kongadobos fiatal haladt énekelve, őket követve haladtak át a hídon. Siklósi Úr betette a füldugót, miután túl hangosnak ítélte a kongásokat, és csak a hangos viháncolás és kiabálás tompult zajkombinációját érzékelte. A Kossuth térre érve szólt a lányának, hogy a beszédek végighallgatásához kérné a széket. Addig láthatóan az ölébe rakta a Vétó-feliratos papírját, hogy lássa körülöttük mindenki, hogy komolyan gondolják az esemény üzenetét. Egyikük sem vette észre, hogy mindeközben egy fotóriporter ügyesen odasettenkedett velük pont szembe, és egyenesen Siklósi Úrra és a lánya kempingszékére zoomolja az optikáját, majd kattint egy sorozatot. Siklósi Úrnak púp volt a hátára, hogy megjelenjen az arca a tüntetésről bármilyen lapban, politikai állásfoglalástól függetlenül, mint ahogy az is, hogy az unokája mutogassa a barátainak az Instagrammon a nagyapját, a kempingszékben, „tünti” hashtaggel.

Határozott léptekkel megindult a fotóriporter felé. Kisportolt, kora harmincas férfi volt, és egyedül ő viselt baseballsapkát, így nem volt nehéz követni, egy darabig. A lánya üvöltözött utána, el is indult vele, de hátramaradt a tömegben. Siklósi Úr kiáltozta felé, hogy: „Álljon meg fiatalember! Hékás!”, de a zajban nem hallotta. Siklósi Úr nem vette észre, hogy eközben véget érnek a beszédek, és miközben a fiatalember a kamerájával egyre beljebb tart a tömegben, a legelöl lévő néhány tüntető át akar törni a rendőr barikádon, és a tömeg sűrűjében pánik tör ki, és többen elkezdenek futni. Siklósi Úrnak sikerült tartania magát és talpon maradnia, mígnem egy tarajos punk kamaszlány véletlenül nekilökődött, és eldőlt vele. A lány heves elnézést kért és érdeklődött, hogy tud-e segíteni, de Siklósi Úr köszönte szépen, inkább kitámolygott a padkához, és leült. Így végre fel tudta venni a telefonját, amin a lánya már vagy hatszor próbálta hívni, Gizi pedig kiabálva szidta Siklósi Urat, hogy egy ekkora tömegben ilyen felelőtlen volt.

Gizi megtalálta újdonsült huligán édesapját, és leült mellé, hogy megnézze, megsérült-e valahol, a jobb vádliját elnézve pedig úgy látta, hogy a vérnyomáspirulán kívül mindenre szükség lesz, amit az apja a patikában összevásárolt. Mikor hazafelé a villamosmegállóban rájöttek, hogy útközben elhagyták azt a jó kis kempingszéket, már arra is szüksége volt.