Siklósi Úr nem volt hajlandó csatlakozni a Húsos Hasé Hadsereghez. Ő egyedül dolgozott, egyébként is pusztán a műélvezetért járt megnyitókra. Persze nem bánt egy-két innen-onnan az ölébe pottyanó pogácsát, vagy néhány pohár ingyen száraz fehérbort, de bizonyos kortársaival ellentétben őt ténylegesen lekötötték a kiállított műtárgyak. Valamelyik este egy ötödik kerületi galéria irányába sétált, ami előtt élénken beszélgető, nevetgélő embercsoportot látott, borospoharakkal a kezükben. Előtte evett ugyan otthon egy zöldségkrémlevest, amit egy YouTube videó alapján készített el, de éhes maradt, és természetesen érdekelte a kiállítás, így bement a galériába.

Már lemehetett a megnyitóbeszéd, mert a hét, kb. a megboldogult feleségével egyidős asszonyból álló sajtos stangli sasfészek már készenlétben állt a hosszú üvegasztalok mellett, a zsebükből kikandikáló nejlonzacskókkal, amikbe a stanglikat rejtették. Siklósi Úr lecsapott a maradék négy darab sós süteményre, átkozta magát, hogy nem érkezett korábban, és elindult a kiállítótérben, hogy megszemlélje a munkákat. Széles, nagy belmagasságú terem volt, hatalmas ablakokkal, hogy pontosan annyi fényt kapjon, amennyiben az öregasszonyok innen is jól láthatják az asztalt, és amennyi egy galériának kijár.

Nagyrészt üvegplasztikákból és videoinstallációkból állt a kiállítás, de Siklósi Úrnak feltűnt, hogy a terem közepén álló fiatal hölgy mintha egy performanszot prezentálna épp, ami a tematika része. A lány maga elé meredve állt mozdulatlanul, a bal vállán egy kis kölyökkutyás sebtapasz volt, a jobb kezében egy nagy McDonald’s-os epershake-t tartott. Siklósi Úr nem látta, mi van a pólójára írva, így közelebb ment hozzá. Belenézett a lány szemébe, de az tudomást sem vett róla. Nem volt ugyan felsőfokú az angolja, de próbálta kiolvasni az írást a lány pólóján: Bluetooth gave me HPV. Pár másodpercig állt egy helyben, próbálta összerakni, hogy a kiállítás környezettudatos üzenetéhez hogyan passzol ez a hölgy, hogy akkor szelektívbe fogja-e dobni a papírpoharat, amiben a shake van, vagy újrahasznosított anyagból van a Bluetooth gave me HPV feliratos pólója, nem tudta összerakni. Az sem jutott pillanatnyilag eszébe, hogy a három betű mit rövidít. Talán a tévében látott egy reklámot, vagy a rádióban valamikor beszéltek róla a reggeli műsorban, de jelenleg nem tudta összerakni a fejében. Egy perc sem telt el, és megkapta a választ, mikor a lány két barátnője a fejük tetejére kontyolt zöld és rózsaszín hajjal, bokáig érő strandruhákban bejött a cigarettázásból a galériába, az feleszmélt a bambulásból, és magukkal rángatták. Az öregúr örült felismerésének, hogy a lány nem feltétlenül lehet a kiállítás része, bár csak egyetlen cikket olvasott el a kortárs képzőművészetről, mielőtt elkezdett megnyitókon portyázni, hogy mégiscsak tudjon mondani valamit, ha beszélgetésbe elegyedne valamelyik hozzáértővel véletlenül egy eseményen. Siklósi Úr kifelé menet csak azt a beszélgetésfoszlányt kapta el, hogy a lány ma kapott oltást, a barátnői lepték meg a pólóval, tűfóbiás, ezért a bátorsága jutalmaként elvitték a barátnői mekizni, mielőtt elnéztek a megnyitóra. Siklósi Úr már csak azt akarta tudni, hogy vajon milyen oltás lehetett, miután az influenzaszezon már hónapokkal ezelőtt lejárt.

Siklósi Úr akart volna még enni egy kis pogácsát, de nem maradt még morzsa sem. Csalódottan töltött magának az egyetlen palack buborékos vízből, amit talált, és kiment a galéria elé a dohányzókhoz, és hagyta, hogy a tavaszi szellő fújdogálja a négy fehér hajszálat a homlokán. Mikor a fejében kikapcsolta a naturális szélgépet, körbenézett és észrevette, hogy a három fiatal lány ott van kint, pár méterre tőle balra, és ketten vidítják fel harmadik társnőjüket a feliratos pólóban, amit Siklósi Úr nem egészen értett, de a lány valamivel vidámabbnak tűnt, mint bent, néha még az oltás helyéhez kapott. Próbálta még megfejteni őket egy darabig, majd visszament a galériába, hogy elhozzon egy szórólapot a következő megnyitók időpontjairól, közben meg elhatározta, hogy legalább még egy újságcikket elolvas a kortárs művészetről, mert úgy tűnik, van érzéke a dologhoz.