Manapság, ha egy irodalmiaskodó művészeti valamiben (legyen ez könyv, film, vagy színdarab) felmerül a 20. századi magyar nagy írók szerelmi élete, mint téma kapásból görcsbe rándul az ember gyomra, hogy tessék – ez kell – már megint megy a negédes bájolgás a Kosztolányin, a Karinthy-n, meg mit tudom én, a József Attilán. – Na, az Így viszik át nem ilyen.

„nem fog tetszeni… elolvastam a színlapot” – mondom a partneremnek, az első sorból fixírozva a rózsaminta borítású kockát. Aztán a Mozsár Műhely egyre fejlődő előadótermének minimál színpadán megjelenik Bakonyi Alexa és Mohai Tamás (később Döbrösi Laura is) és elindul a felszabadult játék: karakterekkel, helyzetekkel, díszlettel, testtel és szerelemmel. A második mondatnál felejtem el a brosúrát: a jelentek gyors egymásutánjának svungja másfél órán keresztül visz magával. Kosztümös bohózat helyett a színpadon egy friss, kreatív koncepció a mozgásoktól a díszletnek használt kockákon át a variatív jelmezekig.

A megjelenő karakterek jól kitalált, végigvitt karikatúrák (műbajusz, bő gatya, kalap) – ripacskodásnak viszont nyoma sincs, vannak viszont – a feszes tempó ellenére – jellegzetes kimunkált gesztusok, beszédmód, testtartás: nincs két egyforma arc. A legviccesebb jelentekben is ott a mélység, a legtragikusabb helyzetekben is ott a derű. A játszók szeme csillog (a darabban sok a csók).

Az Így viszik át már az első jelenetben ledobja magáról a nyárykrisztiánosdit, amit a marketing ígér – mert annál sokkal jobb. Az „írókszerelmén” egyáltalán nincs hangsúly, sokkal inkább a helyzetek emberi, párkapcsolati vetületén: tökmindegyé válik, hogy az aktuális helyzetben éppen melyik írónagyság áll. Véleményem szerint le is lehetne ezzel az egésszel egyszerűsíteni, nem kell, hogy ki legyenek mondva ezek a nevek (annál is inkább mert ezek irodalmi életműveket jelölnek), hiszen itt dide nem egyenlő Kosztolányi Dezsővel, a Csáth Géza karakter éppen annyira lehetne hiteles Kovács Ottokár, mint VV Tyütyüke vagy Mr. Z.

Az egész előadásban egyetlen apróság szúrt szemet: a zárlat. Bár értem, hogy cím implikálja, de sajnos Nagy László Ki viszi át a szerelmet verséről akkor is Sylvester Stallone pofája ugrik be, ha éppen három fiatal színész vezeti elő… hát még azoknak a százezreknek, akik első kézből a Vers Mindenkinek Youtube-ján szembesültek ezzel a költeménnyel (egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni tőle) – de ettől a momentumtól eltekintve minden szövegrészletnek, karakternek jól kitalált helye van a színpadon: gondos rendezői, írói munka.

Az Így viszik át bájolgás helyett néhol vicces, nagyon karakteres párkapcsolati témájú játékok sora. Csak az üljön be rá, aki egy jó mai darabot akar látni; aki az írók magánéletére kíváncsi, maradjon inkább otthon.