Kisteleki Dóri, grafikus-illusztrátor vagyok. Tanulmányaimat a Kisképző után Kaposváron folytattam képgrafika szakon. Nagyjából három éve részmunkaidőben dolgozom egy grafikai stúdióban, ahol a mai napig sokat tanulok és ennek a munkának köszönhetem például az Ördögkatlan Fesztivállal való együttműködést is.

Emellett folytatom az alkotói tevékenységet, próbálok eleget tenni a megrendeléseknek, intézem a termékeimmel kapcsolatos feladatokat és készülök kiállításokra, vásárokra – amikből egyre több van szerencsére. Igyekszem mindezt az emberek felé is közvetíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Úgy tűnik, bekerültem egy réteg tudatába (talán inkább a fiatalabb generációéba) Több visszajelzés is érkezett, ami ezt igazolta. Az eddigi legmeghökkentőbb és egyben legmegtisztelőbb üzenetet egy grafika-szakos hallgatótól kaptam, aki azért keresett meg, hogy információt kérjen a rólam szóló előadásához. Dolgoztam néhány zenekarnak, (Szabó Balázs Bandája, Elefánt) feltételezem, hogy ennek köszönhetően is ismernek a fiatalok.
Akár megrendelésről, akár saját indíttatásból készülő munkáról van szó, általában kételyekkel, kérdésekkel telve kezdek neki a feladatnak, aztán ha sikerül elmerülnöm az egészben, az már nagyon jó élmény. Ehhez viszont egyedüllétre van szükségem, és az sem árt, ha éjszaka van, mivel nehezen tudom kikapcsolni a külvilágot.
A legtöbb grafikám egyfajta “lélek-tájképként” is értelmezhető. Eléggé érzékeny vagyok a világ rezdüléseire, bolygónk sorsára – pedig viszonylag kevés hírt engedek be az életembe. Ami mindig felkavar az az erőszak, minden formában. Állandóan körülvesz minket kicsiben és nagyban is. Valahogy fel kell dolgozni ami történik és nekem a rajzolás segít ebben: öntudatlanul hozzákapcsolom valamilyen személyes történethez az aktualitásokat, így válhat hitelessé a kép is.
Nemrég fejeztem be három grafikát, amiket kiküldtem egy art fairre. Mindegyiken szerepel női alak, különböző állapotokban. Az egyik legerőteljesebb darab a szájkosaras portré. Elég egyértelmű a téma: “kussolj!” és ezáltal a probléma rengeteg vonzatát képviseli, érinti a kép (bántalmazás, szexuális zaklatás, bullying stb.). Az erőszak “elkendőzésének”, következményei többek között a kívülről érkező ítélkezés is – bizonyos emberekről azt gondoljuk, hogy egy szavuk sem lehet. Nos, lehet, hogy szó szerint nem lehet, és ha ez kiderül, rögtön nem irigykedünk már annyira.
A “Fekete páva” c. kép is egy újabb darab, ezért közelebb áll a szívemhez. Ezt egy Juhász Ferenc vers inspirálta. Kivételesen egy férfi van a középpontban, nevezetesen Kormos István, akiről a vers szól és akinek “szívén fekete páva sétál, fekete páva énekel”.  Engem nagyon megfogott, de nem fogok műelemzésbe kezdeni:). Inkább olvassátok el: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/JUHASZ/juhasz00001a/juhasz00119/juhasz00119.html
Termékeimet ezeken a helyeken találjátok meg:
Szia+, Stilshop, Insitu, Gross Arnold Galéria
webshop: