Nem szólunk rá a szereplőre, hogy haver ezt nem kéne, nem csak azért, mert színház, hanem mert igazából haza szeretnénk már menni, és élni az életünket. Ahogy a jelenetet szemlélő hírnök is.

Gyilkosság történik épp, a sokadik a hosszú előadásban. Van egy szemtanúja is, aki talán éppen olyan fáradt, mint mi, vagy a rangja miatt, de nem lép közbe. Talán a felesége töltött káposztáján jár az esze, talán a Velencébe vezető hajóúton. Ábrándos tekintete mögött messze járó gondolatfelhők gomolyognak, hiszi is, nem is, ami épp előtte történik: a Jagot játszó színész épp nagy hanggal az Emiliát játszó színésznőt rángatja, gyömöszöli, gyilkolja. Szivák-Tóth Viktor gesztusai, tekintete pontosan állapotrajzot mutatnak a nagy emberek segédjeiről. Így szól: Jago, te megölted a feleségedet. Hinni akarással kimondott hihetetlen evidencia ez – fergeteges poén, amibe kicsit bele lehetne könnyezni.

A Rév Színházi Nevelési Társaság és Kb35 Inárcs közös produkciójában a hazavihető pillanatok nem a nagy konfliktusok vagy erős érzelmi felindultságok közben láthatók. Persze Shakespeare Othelloja el van tisztességgel játszva. Nem is teljesen Shakespeare ez, izgalmas verzió: a sokszereplős, öt felvonásos drámát heten abszolválják, cselekménybeli változtatásokkal, hangsúly áthelyezésekkel. Ezek irodalom- és/vagy színháztudományi értékeléséhez pontosan kell ismerni az alapművet, de a történet szerencsére érthető és világos önmagában is, sőt ügyesen játszik rá az Othelloval kapcsolatos középiskolai emléknyomokra. Ám ami élettel tölti fel a játékot, azok az öntevékeny színjátszókból lett színészek azon rezdülései, gesztusai hangsúlyai, amiken keresztül néha hús-vér figurák bukkannak fel.

Lakatos Dorina Emilia szerepében a bántalmazó kapcsolatban élő nőkről szemlesüt pontos tempókat, átélhető fájdalmakat. Boda Tibor Rodrigo szerepében látszólag belevaló, valójában bizonytalan, érzékeny lelkű energiabombát pulzál elénk – igaz, ezt tőle már több Kb35-ös előadásban láttuk, de attól még itt is működik. Szivák-Tóth Vikor Öregje olyan pontos gyűjtés Inrácsról, mint amiket Bödőcs Tibor hoz Búcsúszentlászlóról. Bálint Betty Desdemonája az Emiliával közös utolsó jelenetben szépen beszél a diszfunkcionális kapcsolatba beletörődni készülő nő helyzetéről.

Az Othello féltékenységből, hatalmi intrikákból szőtt szálát ezek közelítik hozzánk, de így is nehéz belekerülni a játékba. A letisztult, minimalista tér kevés kapaszkodót ad a színészeknek, hatalmas méreteiben a kis gesztusok, hangsúlyok eltűnnek, vagy felnagyítódnak, el-elvesztik funkciójukat. Othello egyik szemén kötés. Ha ezt a profilját mutatja, nem látjuk a tekintetét, fontos pillanatokban maradunk így le róla. Ettől lesz ő más: néger mór, hogy nem lát olyan jól, mint a többi szereplő, hogy fogyatékkal élő. Kinek a nézőpontja ez? Ki szerint fogyatékos az, aki színes bőrű?

Az üres térben a színészi játék állhatna a fókuszban. Othello nagy ívű bukása, Jágó nagy ívű manipulációja csodásan drámai mintát rajzolhatna a Mu Színház terébe. De valamiért sok jelenetet átjár az unalom érzete. Nem érteni Othello, Jágó és Desdemona miért nem izgalmasabbak, miért nem lehet velük jobban menni. Talán a kelleténél nagyobb feladatot vállaltak az őket életre keltő játszók? Talán rendezői döntés, hogy jobban a kisemberekre tudjunk fókuszálni? Talán azért az unalom, hogy megértsük, milyen hétköznapi és jellegtelen a hatalmi intrika, amiből látunk a közéletben is eleget?

Jágó végül mindenkit eltesz láb alól, Cassiot is, és a hatalom csúcsaira hág. Nem értjük pontosan miért történhetett így. Rába Roland Jágóját a Stúdió K-ban értettük volna, nagyformátumú intrikus volt, igazi kaliber. Itt éppen csak így lesz. Esetleg lehetne máshogy is, de így lesz. Szólhatna Emília, visszaüthetne Desdemona, sőt, az Öreg előre megmondta. Jó ezt nekünk nézni? Vagy csinálni kellene valamit?

2018. február 26. Mu Színház

Rév Színházi Nevelési Társaság – Kb35 Inárcs: othello
Othello / Balla Richie
Desdemona / Bálint Betty
Jago / Nagy Zsolt Zsozsa
Emilia / Lakatos Dorina
Rodrigo / Boda Tibor
Cassio / Szántó Dániel
Öreg, Brabantio, Lodovico / Szivák-Tóth Viktor

Fordította / Márton László
Jelmez / a másik Kiss Gabriella
Rendező / Szivák – Tóth Viktor, Balla Richie

 

XXXVI. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok legjobb előadása – zsűri: Ascher Tamás, Bagossy László, Regős János.