G. Cintia

Nem tudta sokszor
Pontosan mit is szeretne
De mások iránymutatásából nem kért

Lassan már dugni sem volt kedve mert
A fiúk mind beleszerettek
Pedig ő hosszú ideje
Csak az élvezetet kereste
Nem az összeköltözést
Nem a féltékenységet
Legkevésbé sem a lánykérést

És hiába magyarázta szerencsétleneknek
Hogy
A coitus nem jogosít fel semmire
Csak az örömre –
Sorra dobálhatta ki
Az összetört mimózákat

Egyetlen szerelemre emlékezett egész életében
De abból elég is volt annyi

Sz. János

Életében másodszor szeretett bele
ugyanabba a nőbe. Másodszor is
mindhiába.
Azonban most először jutott eszébe,
hogy ha leszállna a Fővám téren a
villamosról, és felsétálna a hídon, majd
auerbach stílusban vetődne a Dunába,
talán jobb lenne a kedve.
Aztán eszébe jutott, hogy el sem
mosogatott otthon reggel, és az ágyat
sem vetette be.
S bár a villanykapcsolóhoz is kétszer
hívott már szerelőt, az is széthullva
kapaszkodik a falra.
Megpróbálkozik harmadszor is. Rendnek kell lenni.
Először rendet kell tenni.