Latyakos hónapvégi este volt,
hogy elém került egy újzélandi hír:
egy – így írták – lakhoz nem kötött
megölt egy másikat –

vagyis hogy postacíme nincs ugyan,
de hajléktalannak sem mondható,
mert a folyó menti viskójában
találták a hullát.

A viskó jelentésén gondolkodtam el,
azon a folyóparton a föld túloldalán,

aztán azon, hogy ott még
nyár is van ráadásul –
biztos bűzt ereszthetett
a délfélteki nap hevében.

Rám izzadt paplanként terült a kép.
Nekem nem volt szagom – nem is
sütött itt a nap sokat. Rég elfagyott
már minden pórusom, csak
taknyom maradt.

És esténként ugyan már jég helyett
inkább vízen slattyogtam csak át,
s nem fújtak már nagy szelek,
se kellett nagykabát – mégis

másnap ismét újrafagyva láttam
a dél-budai időszakos mocsarat.