Szerdán hív, azt mondta. Csütörtök van. Hétfőn aludtunk együtt, nem történt semmi, várni akart. Bárhogy dörgölőztem hozzá, nem hagyta, hogy megtörténjen. Nem éreztem magam nőnek. Amikor összebújtunk, először nem érezte, hogy ráz a sírás, amikor már zokogtam, odafordított magához és megmagyarázta, hogy meg fog történni, de előbb a lelki beteljesülést kell átélnünk. Elhittem neki, mert rengeteg ezoterikus könyv ült a polcán. Reggel megölelt, hallottam, hogy gyorsan dobog a szíve, belém szeretett. Egész nap vártam, hogy hívjon, szabadnapot is kivettem. A barátnőim azt tanácsolták, hogy tegyem meg az első lépést, a mai pasik nyuszik. Felhívtam háromszor, egyszer se vette fel. Kigondoltam valamit. Ha ismeretlen számról hívom, talán reagál, és talán azt sejti majd, hogy egy másik férfival vagyok, aki odaadta a telefonját. Tehát azt fogja hinni, hogy kapós vagyok, és ráharap a horogra, küzdeni fog értem. Egyik barátnőm se akart átjönni, hogy végrehajtsuk a tervet, dolgoztak, vagy wellnesseztek a másik felükkel. Utáltam ezt a kifejezést: másik fél. Aki nélkül nem vagy egész. Ha nincs ott melletted, jobban húz az egyik vállad, sántának bélyegeznek meg, a közeledbe se mennek, mert a hiányzó részed zavarba ejti őket. Feltúrtam a lakást, megtaláltam az első telefonom, fél óra töltés után használni is tudtam. Felvette. Zavarba jött, dadogott egy kicsit, ami régen tetszett, most egyenesen imádtam, átkoztam magam, biztosan ő akart előbb hívni. Nem megy, azt mondta. Kérdeztem, hogy mi nem, amikor rájöttem, hogy én nem, akkor meg azt, hogy miért. Nem tudja, csak nem. Letettük. Sokszor megtörtént már ez. Egy ideig hittem, hogy jobb lesz, hamar elengedem az embereket. De most úgy éreztem magam, mintha azt a kicsit is, ami még maradt bennem, kikaparták volna. Bemásznak rajtam, körülnéznek, és ami kell, elviszik.

Elhoztam. Bevittem a próbafülkébe egy kabát alatt, mintha azt szeretném felpróbálni. Piros volt. Körbetekertem a nyakamon. Illett hozzám, de nem vettem volna meg. Valami hiányzott. Talán egy masni az aljáról, vagy némi fonás. Mégis jól nézett ki rajtam. Öltöztetett. Rajta volt a biztonsági micsoda. Feszegettem, nem akart szétpattanni, de a szálak meglazultak körülötte. Elkezdtem kibontani. Sikerült az alját teljesen szétcincálni, leszedtem róla a készüléket, és eldugtam a szék alá. Látszott a sálon, hogy hibás, már nem volt olyan szép, de azért magammal vittem. Hátborzongató érzés volt átsétálni a biztonsági kapuk között. Eliszkoltam a metróig, megálltam az egyik kirakat előtt. Felvettem újra. Nehezen tudtam megkötni, sehogy se állt jól, a nyakamat is szúrta. A napfényben nem is volt annyira piros, inkább fáradt színe volt, arra gondoltam, ha bedobom a mosóba, úgyis kijön a színe, egyszer meg minek vegyem fel. Vigyázni úgysem tudok rá. Nézegettem még egy kicsit, azért jólesett a vállamnak a súly.

Fedeles kukába dobtam, hogy ne találja meg senki.