A beszállító egy hihetetlen és mégis igaz történet. Bátran mondhatjuk, hogy kétségtelenül ez az egyik legszórakoztatóbb, és egyben legizgalmasabb film idén ősszel a moziban. Doug Liman filmjében a csalástól kezdve, a drogokon át a történelemig minden megtalálható. Barry Seal átlagos, pénzéhes alak, története mégis egészen különleges. Ő az az ember, aki először a CIA-nak készített kémfotókat, majd Pablo Escobar dílere lett, valamint a hidegháborúba szállított fegyvereket. Tom Cruise végre egy vérbeli gengszter szerepébe bújhatott és – többek között – kokainban fetrenghetett.

Barry Seal hétköznapi pilóta volt egy turista légitársaságnál. Az élete nem volt valami izgalmas, míg a CIA meg nem kereste őt egy különleges feladattal. Ott kezdődött az igazi móka! A pilóta láthatólag nem volt odáig a munkahelyéért, ám a munkájáért annál inkább. A CIA ajánlatával élve titkosügynök lett és kémfotókat készített háborús övezetekben a hidegháború idején.  Egy expedíció során Pablo Escobar, világhírű drog báró, és csapata megkereste őt és megbízta csempészettel. Miközben Barry pilótaként dolgozott, új megbízások érkeztek a CIA részéről, így ezúttal nemcsak drog, hanem fegyver csempész is lett. Barry Seal nem mondható megfontolt alaknak, mégis elképesztően nagy bizniszt csinált úgy, hogy közben a következmények eszébe sem jutottak.

Az igaz történeteken alapuló játékfilmek általában azért mondhatóak zseniálisnak, mert amellett, hogy tájékozódunk, hogy mi minden folyt a világban 10-20-30 éve a köztudott eseményeken kívül, jó esetben még az adott időszak hangulatát is magunkba szívhatjuk. Sokszor előfordul, hogy egy ilyen típusú filmet annyira zárt keretek között kezelnek, hogy az átfordul dokumentumfilmbe, vagy annyira átírják a sztorit, hogy elveszik a hitelessége. Alapvetően A beszállító ügyesen lavíroz a két megoldás között, a film végén azonban egyértelmű, hogy ez a történet nagyon zavaros és jó eséllyel sok olyan dramaturgiai elemet hozzátettek, hogy játékfilmként fogyasztható legyen. Ha a sztorinak csak a fele igaz, az jó aránynak számít, és Doug Limannek sikerült megtalálni az arany középutat.

Tom Cruise tökéletesen játssza a műmájer, pitiáner csávót aki mindent bevállal. Néha idegesítő a lazasága, de meg kell hagyni, ezt a szerepet rászabták: karakteréből árad a pénz utáni vágyakozás. Tény, hogy a filmben szereplő Barry Seal egy önző, kapzsi fószer, akibe nem sok jóindulat és bajtársiasság szorult. A filmben ez szinte mindenkiről elmondható. Egyedüli pozitív karakter a CIA ügynök, Monty „Schafer”, akit Domhnall Gleeson játszik. Bár az ő karaktere vagy iszonyatosan jó fej, vagy nagyon naiv, csak a film végén jön rá, hogy Seal rossz alak.

A történetből kihagyhatatlan a család szerepe. A feleség, vagyis Lucy Seal szerepében Sarah Wrightot látjuk, aki kiemelkedően játssza el a louisanai buta és egyszerű lányt, akit a férje nem egyszer vert át, kevert bajba és felejtette egyedül hetekre. Az hagyján, hogy nem hagyta el az első ilyen húzása után, hanem képes volt 3 gyermeket szülni a főszereplőnknek. A történet első 30 percében megtudjuk mi kell neki – hát persze, hogy a pénz! Véletlenül sem az önbecsülése. Mindenesetre Barry-t sodorja magával az élet, pénzéhesen és elítélhetően, de a családjának mindent, sőt annál is többet megad – bár a szeretetet a pénz nem pótolja.

Doug Liman filmje nem csak a sztoriban lett ütős, de vizuálisan is nagyon rendben van! A felvételek teljesen jól illeszkednek a 80-as évek bohó stílusához. Az időszakot szisztematikusan átlátja az ember, az USA akkori aktuálpolitikától kezdve a latin-amerikai korabeli háborún át a drogcsempészetig. A közeli beállítások és azoknak a zajos, direkt módon tökéletlen és vibráló, de mégis kellően visszafogott technikájuk nagyszerű hangulatot adtak a filmnek.

A beszállító meghozza a kedvünket az ármánykodáshoz, a kalandosabb életvitelhez, hiszen gondoljuk át főhősünk mit is csinált? A hivatásának, a szenvedélyének élt, és ezzel nem csak rengeteg pénzt keresett, de még élvezte is az életét, nem úgy, mint az átlagemberek. A történet vidám hangulatához nem tartozik a boldog lezárás, hiszen a főszereplő megkapja az elvárt büntetést tetteiért. Ugyan az amerikai kormány nem csukja le Barry Sealt – bár az életfogytiglan kijárt volna neki – mégis amiért hiányzott a belőle bajtársiasság, Escobarék nem kegyelmeznek neki. Végül pedig a hazafiasságtól eljutunk az árulásig. S mind ez miért? Mert még mindig minden csak a pénzről szól.

 

Képek: imdb.com