“Athena egy olyan személy, aki mer kitűnni, mer ellentmondásos lenni” – köszöntötte Niclas Trouvé budapesti svéd nagykövet Athena Farrokhzad svéd költőt, a fordításban Fehérfehérré címet kapott verseskötetének magyarországi bemutatóján, az Írók Boltjában szeptember 20-án. Orbán Krisztina beszámolója.

A kötet Stockholmban az Albert Bonniers kiadásában 2013-ban jelent meg Vitsvit címmel, és elnyert egy másik, száz évvel ezelőtt élt költőnőről elnevezett elismerést, a Karin Boye-díjat. A Svédországban élő Sall László és György Kamilla fordításában, a nagyváradi Holnap Kulturális Egyesület gondozásában 2015-ben megjelent könyv követi a svéd eredeti formáját. A moderátor, Cseh Borbála szavaival élve, egy tipográfiai remekmű, mert a tükörezüst borító önmagunkkal szembesít, a fehér verssorok pedig plakátragaszként fekete csíkokon jelennek meg.Athena első Magyarországon tett költői látogatásáról késett, de a hatalmas mosoly, amivel belépett a boltba csak kárpótolhatta az amúgy sem nyugtalankodó, körülbelül tizenöt fős közönséget, akik közül sokan maguk is folyékonyan beszélnek svédül, érdeklődnek az ország iránt vagy kétlakiak. Ahogyan a meghívott nagykövet is elmondta, érzékelik az igényt a skandináv irodalom iránt, azonban ez sokszor krimit vagy gyerekkönyveket jelent, a próza, a líra ritkábban képviselteti magát Magyarországon.

A beszélgetés nagyrészt svédül zajlott, az időtakarékosság érdekében a moderátor magyar beszéde, kérdései előre lefordítva szerepeltek a “forgatókönyvben”, így a külföldi vendég is követhette a történéseket. Athena szavait a fordítók felváltva közvetítették – hacsak nem éppen egyszerre. Nem lehet őket hibáztatni ezért, mert nem tolmácsok, mégis, amikor buzgóságból elnyomták egymás szavát vagy összekülönböztek a helyes fordításon, a közönség svédül nem értő része számára nem derült ki, mit is mondott tulajdonképpen Athena. Az egyik ilyen nézeteltérés egy nyelvészeti vitában csúcsosodott ki, amelyről – mint azzal az összes résztvevő egyetértett – reggelig lehetett volna beszélgetni.

Athena tanári munkássága kapcsán elmondta, hogy ő nem is íróképzésként, hanem olvasóképzésként tekinti a feladatát, ahol megtanítják a diákjaiknak, hogyan olvassák a környezetüket emelt szinten. Az írást azért tartja politikai aktusnak, mert a nyelvet nem lehet kapitalizálni, és az írók azok, akik afféle diskurzuselemzőként a benne lecsapódó hatalmi viszonyokat elemzik – innen indult a vita a nyelv kisajátíthatóságáról.Alapvetően a beszélgetésben nem sok szó esett a versek elemeiről vagy azokról a kritikákról, amelyek Athenát érték. A költő és a két fordító sorolták a kulcsszavakat, a kivándorlást, háborút, forradalmat, kirekesztést, rasszizmust, hatalmi viszonyokat, amelynek a részleteibe végül nem mentek bele. A felkészült moderátor párhuzamokat vont a svédországi bevándorlók helyzete és a cigányság hazai, illetve a magyarok romániai problémái között, a közönség egy felszólalója pedig a családja ‘56-tól ‘89-ig ívelő, Svédországban játszódott történetét mesélte el, azonban Athena ezekkel a lokális árnyalatokkal érezhetően nem tudott mit kezdeni.

Az említettek miatt tartalmilag is politikus a költészete. A nyelvészeti kérdések előtt irodalmi vonatkozásokban ezt járta körül a beszélgetés. A költő elmesélte, a kötet “életre kelt” miután ő megírta – körülbelül tizenkét nyelvre fordították le, készült belőle rádiójáték és színdarab is. És noha bejárta a világot, a reakciók hasonlóak voltak Kínától Norvégiáig, mert a háború és bevándorlás hasonló kérdéseket vetettek fel. Makropolitika és intimitás kapcsolódnak össze ezekben a folyamatokban, meghatározzák a testünkhöz-lelkünkhöz való viszonyulást, mindenki sajátjának érzi, de mégiscsak közös ügyek.

A moderátor szerint a verseskötet alapélménye a 21. századi hiány, amire Athena azt válaszolta: ez igaz is meg nem is. Az irodalomelméleti diskurzusok hajlamosak a menekült-létet egy egzisztenciális körülménynek tekinteni. Mégsem egyetemes élmény a menekülés. Az iráni származású költő és versei révén ebbe kaphatnak magyarul betekintést azok, akik elolvasnák a Fehérfehérrét.

Athena ​Farrokhzad, Fehérfehérré, ford. Sall László, Ullholm György Kamilla, Nagyvárad, Holnap Kulturális Egyesület, 2016.

Kiemelt kép: 3:am Magazin
Athena Farrokhzad fotója: Information.dk