Egy sorozat az emberi kapcsolatok őszinte oldaláról, a művészetről, a szexről. Egy széria, amiben nincsenek gátlások és amiben dúlnak a különböző érzelmek. Egy olyan alkotás, amely a reális önképet és az amerikai fiatal felnőttek őrült életét tárja elénk.

A New York-i Lena Dunham tollából származik a sorozatunk, a Girls, avagy a Csajok. De nem csak a történetet köszönhetjük neki, hanem a rendezést is ő bonyolította le, sőt a főszerepben is őt láthatjuk, ami már önmagában egy remek és egy felettébb nehéz teljesítmény. A sorozat nagyon nyers, de mégis annyira őszinte, hogy képes megmozgatni az ember érzelmeit, mindemellett teljesen reálisan mutatja be a való világot, az életet: semmi nem tökéletes – mondhatjuk ezt a tematikájának is.

Megtudhatjuk, hogy a legszebb lány rendelkezhet rideg és merev belsővel, vagy, hogy még annak is lehetnek érzelmei, akit egyébként semmi nem érdekel. Nem elítélendő az sem, aki huszonéves létére a tinédzser-szivárvány korszakát éli, mert ez nem zárja ki, hogy ő legyen a legambiciózusabb és legkritikusabb személy, bármilyen szarkasztikusan is hangzik ez. Sőt, azt is bemutatja nekünk Lena Dunham, hogy a külsőségek korántsem érnek annyit, mint az intelligencia, a humor, a kreativitás, vagy éppen a magabiztosság.

Mondhatni kezd main stream témává válni ez a női ideál elleni harc a filmek, sorozatok, könyvek világában, de büszkék lehetünk erre, hisz’ ez egy fontos téma! A Csajokban ennek a szálnak óriási szerepe van. Főszereplőnk, Hannah, túlsúlyos karaktere (nem) meglepően képes bárkit megkapni, aki megtetszik neki, de ez valójában nem lényeges, hiszen miért is lenne az?! Mindez természetes, de emellett az élet korántsem csak erről szól! Egy mai hasonló témájú tv műsorban mit látunk? Van három szereplőnk, akik barátnők,és a téma a pasik-vásárlás „hatalmas” lelki problémákban ki is merül.  A sorozatunk is ehhez igazodik, mégis meglepően másfajta megközelítést használ. Részről-részre mindig más-más életszituációt mutat be, amelyek pont azért lesznek különlegesek, mert semmi mást nem mutatnak, mint a hétköznapi életet bonyodalmakkal; mindezt karakteres, valódi szereplőkkel.

Lena Dunham nem félt mindent belevinni történetébe. Egy ilyen tematikájú sorozatból nem maradhatott ki a szexualitás sem. Megint csak a nyers stílusa mutatkozik meg abban, hogy itt tényleg majdnem mindenkiből mindent lát a néző. A legintimebb részeket is megmutatják, de azt sem mindig a romantikus háttérzenével, hanem a legtermészetesebb, legegyenesebb módon, hiszen a szerelemhez, vagy egyszerűen két felnőtt vonzalmához a szex is hozzá tartozik.

A fő szál mégis a barátság. Ez a négy barátnő tényleg valódi csajokhoz méltóan viselkedik: nem egyszer cserben hagyják a másikat, elárulják egymást. Nem félnek rámozdulni a másik exére, nincsenek gátlások. Nincsenek szabályok, vagyis vannak, de valljuk be, kit érdekelnek az ilyen dolgok manapság? Igazából a kapcsolataik azért tűnnek realisztikusnak, mert ez a büdös igazság a legtöbb barátságra. Kivel nem fordult még elő, hogy legjobb barátnőjére volt féltékeny, vagy éppen a bajban egyedül hagyták? Mindemellett azért kiállnak egymás mellett, támaszkodhatnak egymásra, és ami a legfontosabb: megbíznak a másikban, még az állandó bonyodalmak, nehézségek ellenére is.

Engem hihetetlenül meglepett és ledöbbentett, mennyire zseniális ez a sorozat. Először arra figyeltem fel, hogy minden második mondatban elhangzott egy káromkodás. Aztán amikor elkezdtem darálni a részeket, teljesen lekötötte az eredetisége a figyelmemet. Elgondolkodtató, felkavaró a vége, azonban nincs konkrét lezárása a sorozatnak. Bár a történetszálak lezárulnak, azért mégis egy erős hiányérzet maradt bennem. Mondanám, hogy így nem lehet vége egy sorozatnak, de mivel a Csajokról beszélünk, nem is vártam volna más lezárást. Furcsa lett volna abból a struktúrából kiindulni, hogy kerek lenne a végére az egész, hiszen az első résztől fogva egy in medias res élményt nyújtott. Mindenesetre a Csajok garantáltan katartikus élményt nyújt, akárhányszor végig nézed.

 

Képek: hbo.com