Az kell legyen a címe, hogy „Búcsú a péniszemtől”  egészen hihetetlen. Ez valami új, szabadelvű módszer lehet, hogy ilyen tabutémákon keresztül próbálják tanítani a gyerekeket, állítólag így fel lehet kelteni az érdeklődésüket. Iman apukája csak ült a rettenetes, üres füzetlap fölött és tanácstalan volt.

A gyerek egészen későn jött ma haza az iskolából, már sötétedett. Nem mesélt semmit, épp csak egy pillanatra tűnt fel az előszobában, aztán már a gépnél is volt és TF2-zni kezdett. Csörgött a telefon, Szandi néni volt az, a magyarönismeret tanár, hogy Iman ugye nem felejti el megcsinálni a házi feladatot, mert az utóbbi hetekben volt rá párszor példa. Iman apukája mondta, hogy persze, biztosan megcsinálja és nem vallotta be, hogy fogalma sincs, hogy előfordult volna olyan, hogy a gyereknek nincs kész a házija.

Bement a fia szobájába. A monitor kékesfehér fénye összemosta az árnyékokat a bútorok éleivel. Robbanások és lövések zaja keveredett a csenddel, harc volt ez, nem békés egyesülés. Szörnyű háború, melyben nem lehet cél a győzelem, csak a túlélés, miközben győzelem nélkül minden karakter, minden új élettel kezdett pálya értelmét veszti. Nem akarta zavarni. Iman teste a sötétből összpontosított minden energiát a kéz ujjaiba és a szemekbe, amik körül az arc a nemlétezés hullaszíneiben újabb és újabb akciójelenetek tétova hátterévé olvadt.

Megfogta a fiú táskáját és kiment vele a konyhába. Kis panellakásban laktak, az egyik szoba volt az övé, a másik a gyereké. A konyhának nem volt ablaka, ami biztonságos bezártságot adott most az apának. Letörölte az asztalról a kenyérmorzsákat, kitette rá Iman magyar füzetét. Belelapozott és látta, hogy fia több elégtelent is kapott az utóbbi időben házi feladat hiány miatt. Az utolsó teleírt oldalon ott állt a holnapra írandó fogalmazás címe: „Búcsú a péniszemtől”. Egészen hihetetlen – gondolta Iman apukája. Sem az eddigi mulasztásokra nem talált magyarázatot magában, sem arra, hogy mi lehet egy ilyen fogalmazásnak az értelme. Lehet, hogy mégsem kellett volna ebbe a jó hírű, modern iskolába íratni a fiát?

Kedves Pé! Mint az te is nagyon jól tudod, elérkezett az ideje, hogy búcsút mondjunk egymásnak. Persze neked ez a búcsú talán a halálodat jelenti, de ki tudja, talán létezik egy pénisz-mennyország, és te oda kerülsz. Országunk törvényei világi törvények, nem tárgyalnak transzcendens kérdéseket. Vezérünk pedig jó és bölcs vezér, nem tiltja a transzcendens kérdések végiggondolását.

Kedves Pé, pontosan tudod, miért kellett most tollat ragadnom. Betöltöttem a harmincadik életévemet, vagyis búcsúznom kell tőled. Fájdalmas és kínkeserves lesz ez a búcsú, gondoltam kiskamaszként, mikor először okoztunk örömet egymásnak. De aztán láttam, hogyan esik át az apám, a bátyám, vagy más idősebb barátom ezen a szép és léleknyugtató ceremónián, mely, hála a modern orvostudománynak, már közel sem annyira fájdalmas, mint nagyszüleink idejében volt. Elnéztem gondterhelt arcukat, ahogy belépnek a Hodratuni Nagy Metszőhely faragott márványkapuján, és szorongtam. Hiába a virágeső és az ének, az édes borok mámora a Támogató Anyák szemében, úgy tűnt, ezek a férfitársaim nem boldogok. Felolvasták búcsúbeszédüket, ahogy most én is az enyémet, aztán szólt ezer torokból, vagy a szegényebb barátok esetében néhány torokból és a hangszóróból felvételről a Gyere ó hatalmas, vidd fel… kezdetű szent ének, egyre hangosabban és hangosabban. Végül a Boldog Igazak Kapuján kiléptek, ahogy én is kilépek mindjárt, és tudom, hogy ugyanaz lesz majd fátyolos szememben, mint nekik volt: hogy most már minden rendben lesz. Minden a legnagyobb rendben lesz.

Kedves Pé, búcsúzom tőled! Sok szép élményben volt részünk, köszönöm! Jó mulatság, férfimunka volt, ahogy a költő írja. Gyermekem sajnos nem született, de egy adag ondót az új törvények értelmében lefagyasztathatok, és ha lesz feleségem és összegyűjtök elég pénzt, lehet utódom. Biztosan tudom, hogy így lesz, és lesz egy Iman nevű fiam. Most ugyan egyedül vagyok és tudom, a Belső Béke Barátai a legritkább esetben találnak már maguknak feleséget, de én nem adom fel. Hiszek benne, hogy Hodratuni tanításai a pénisz nélküli élet boldogságáról egyaránt kiegyensúlyozott, boldog életet hoznak a már megházasodott és a még egyedülálló, gyermektelen férfiak számára.

Kedves Pé, nem szaporítom tovább a szót, nehogy azt mondják rám a Támogató Anyák, hogy félek, és az időt húzom. Isten veled, öt perc, és lelkem háborúja elcsitul, búcsút mondhatok minden kísértésnek és meglelem a békét. Isten veled.