a vénusz felszínén krátereket válogattál, közben
próbáltad túltenni magad az ösztönös arcrángáson,
ha meg-megláttál egy kadmiumsárga-hajú lányt.
minden kráter mellé jutott egy vulkán,
ami felpezsdítette benned a régi emlékeket,
hogy aztán éjszaka hajmosás közben rágondolj,
hogy a sampon, amit használt kókusz illatú volt,
te mindig szóvá tetted ezt, és a szén-dioxiddal
feltöltött tüdőd akkor lélegzett igazán, ha a haját
az orrodhoz tartva a kinti ködre gondoltál, mert kint mindenkinek
sárga volt a haja, de itt bent csak neki.
minden hajmosáskor arra gondolsz,
vajon milyen illatú most a haja