EDERED 2017. – nemzetközi diákszínjátszó tábor

Idén is lezajlott az EDERED nemzetközi ifjúsági szervezet színjátszó tábora, melynek az Aalborgtól nem messze lévő Baelum nevű dán város adott otthont 2017. július 19-30-ig.

Az AITA/IATA nevezetű szervezet mellett ez a másik nagy egyesülés, melynek közel 30 ország tagja. A bevált szokás az, hogy ez az esemény minden évben máshol kerül megrendezésre, s csak az lehet a szervezet teljes jogú tagja, aki már egyszer rendezett EDERED-et.

Pénzügyi okok miatt nem lehet mindig mindenki ott egyszerre, ám Dániában járva kiderítettük, hogy az egyik legsikeresebb EDERED-találkozót Magyarország szervezte Békéscsabán 1991-ben, Hollós József vezetésével, aki Jacquelin Hayman, a szervezet „anyukája” mellett szintén alapítótag. 2002-ben ismét itthon rendezték meg a tábort, amit Vidovszky György nevéhez köthetünk. Idén Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Horvátország, Izrael, Lengyelország, Magyarország, Németország és Svájc diákjai vehettek részt a programon, valamint egy grönlandi kamasz is eljött. Mindenhol GA-nak (General Assembly) hívják azt a képviselőt, aki az évenkénti megbeszéléseken az országot reprezentálja. A tagságot élvező szervezet minden évben workshop leadert (a színházi munkáért felelős szakember) és welfare leadert (a diákokért felelős szakember) delegál.

Gitte Gry Bech Ballesheim

2017-ben a workshop leaderek (Magyarországról Kottán Klaudia) már július 15-én kiutaztak Dániába, hogy előkészítsék a tábort. Tivoli és a menekültek volt a fő téma. Gitte Gry Bech Ballesheim, a tábor vezetője (The boss boss) látta át az egész folyamatot, a workshop leaderekért pedig Ane Kirk Uhrenholt felelt. A 15-17 éves diákok napokig délelőtt és délután is a témára fókuszáltan tréningeztek, a hét második felében pedig már készítették a 8-10 perces előadásokat. Ane és Gitte 26-án megnézték mind az öt csoport (68 színjátszó) munkáját, majd elkészítették az átkötéseket, hogy a nézők egyik helyről a másikra sétálva meg tudják majd nézni a miniprodukciókat. Aalborg egy városrészében, Karolinlundban, 29-én a színjátszók felvonultak a héten tanult EDERED-dalt énekelve, és invitálták a járókelőket arra, hogy jöjjenek a parkba megnézni az előadást.

Christine Juul Johansen felelt a welfare leaderek (Magyarországról Fekete Anikó) munkájáért, akik a tivoli cirkusz hangulatát segítették visszahozni, beöltöztek ők is a felvonulásra és az előadásra popcornt, cukorkát, nyalókát és vattacukrot készítettek, a helyszínen pedig ezeket osztogatták.

Az előadás kellékeit, díszleteit, jelmezeit mind-mind a diákok csinálták. A tíz nap alatt emellett volt idejük megnézni a Északi-tengert, éjszakai túrán vettek részt, nemzetükről adtak elő bemutatkozót, a marketplace-en csereberélhették otthonról hozott értéktárgyaikat, a reggeli bemelegítéseken pedig más-más országok jellegzetes táncait is megtanulhatták.

Ebben a másfél hétben a diákok rengeteget tanulhattak az emberi különbözőségről mind külső, mind belső értékeket tekintve. Az egymás iránti tiszteletadás volt a tábor egyik mottója. Az átörökítés további fontos eleme az EDERED-nek: számos olyan vezető vesz részt rendezvényen, aki valaha, 14-15 évesen még diákszínjátszóként tűnt fel, ma pedig már büszke rá, hogy a szervezői csapatot erősítheti. Részben ezzel az attitűddel válik igazán személyessé ez a tábor. A nyelvi gátak leküzdését is jelentette ez a néhány nap. Ahogy a GA-gyűlésen el is hangzott a jelenlegi elnök, Katrin Janser szájából “The language is not important, because the language is the theater.” („A nyelv nem fontos, mert a színház a nyelv.”)

Imke Bachmann, Misael Morant, Edith, Rita, Cyril Ivey Walter, Julien Maerdream, Anikó Fekete, Paul Clark, Olimpia Pietrangeli, Christine Juul Johansen, Ivan Kristijan, Gitte Gry Bech Ballesheim

Fantasztikus volt látni, hogy az EDERED tényleg úgy működik, mint egy család. Teljes mértékben a problémamegoldó gondolkodás és az innovatív törekvések jellemzik.

A magyar diákokat az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) delegálta, tőlük érdeklődtem, számukra mit jelentett ez a másfél hét?

A magyar csapat: Török Bálint, Macsuka Patrik, Kottán Klaudia, Szirmák-Valent Anna, Fekete Anikó, Mihálykövi Sára, Nyerges Csaba, Merker Vera, Vajda Réka, Lenzsér Noémi

Csodás élmény volt megismerni a közös munka, gyakorlatok során más nemzetek diákjait. Több ilyen lehetőség kellene, hogy a fiatalok találkozhassanak! Ugyan más-más országokból jöttünk, de az érzéseink egyformák voltak.” (Szirmák-Valent Anna, Budapest, Dózsa György Gimnázium)

Számomra és az iskolám számára is nagy lehetőség volt ez a tábor. Sokat fejlődött az angol nyelvtudásom. Az is világossá vált, hogy több nemzet pár nap alatt is össze tud dolgozni, aktívabban használva a nonverbális kommunikációt, miközben mindenki segítette a másikat, így még jobban megismerhettük egymás »drámastílusát« is.” (Vajda Réka, Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény)

Nagyon sok új élményt kaptam, nagyon szuper volt, hogy különböző kommunikációs rétegeket érintettünk – sokan nem is tudtak angolul -, de a színház összehozott minket. Nagyon sok technikát alkalmaztunk mind látványvilágban, mind magában az alkotófolyamatban.” (Merker Vera, Budapest, Vörösmarty Mihály Gimnázium)

Sokat tanultam a színházról, ami segítette a fejlődésem. Élményt jelentett, hogy sok más kultúrát megismerhettem, s rengeteg izgalmas programon vehettem részt.” (Nyerges Csaba, Győr, Arrabona Diákszínpad)

Ha az emberek nyitottak és befogadóak, csodálatos dolgokra képesek, nemtől, rassztól, nemzetiségtől vagy bármi ilyen dologtól függetlenül, még ha nem is értik egymás nyelvét vagy kultúráját. Erre nagyon sok példát láttam az elmúlt napokban, és ez nagyon jól esett.” (Török Bálint, Kecskemét, Katonások)

Az utazásban az a legjobb, hogy minél több újat lát az ember, annál szélesebb látókörűvé válik. Az egyszerű hétköznapok ünnepnappá válnak, amikor új tájakat, embereket és más kultúrát ismerhetünk meg. A színház világának felfedezése számomra szintén egy varázslatos utazást jelent. Az elmúlt tíz nap alatt rengeteget tanultam, hogy mennyi a különbség és hasonlóság más nemzetek szokásaiban, módszereiben. Biztos vagyok benne, hogy az élményeken túl hosszútávon is hasznos lesz, amiket itt tapasztaltam.“ (Mihálykövi Sára, Debrecen, Ady Endre Gimnázium)

Olyan volt ez a tíz nap, mint egy buborék, egy belső világ, amiben bent voltunk, és csak figyeltünk és tanultunk.” (Lenzsér Noémi, Győr, Révai Miklós Gimnázium)

Az EDERED-en megtanultam, hogy nem kell minden kérdésre válaszolni, mert a szavak túl gyenge jelek ahhoz, hogy kifejezzék érzéseinket.” (Macsuka Patrik, Szentes, Horváth Mihály Gimnázium)

Szirmák-Valent Anna, Lenzsér Noémi, Macsuka Patrik, Nyerges Csaba, Fekete Anikó, Török Bálint, Merker Vera, Mihálykövi Sára, Vajda Réka

Következő évben a franciaországi Tolouz lesz az EDERED otthona. A szervezői kulcsot Cyril Yves Walter átvette, s miután megköszönte, jelezte, hogy az eddiesek (diáksegítők) jövőre nem helyiek lesznek, hanem terveik szerint olyan diákokból áll majd a csapat, akik már voltak valaha az EDERED-en, így ezt is nemzetközivé szeretnék formálni.

2019-ben Finnország, 2020-ban pedig Horvátország szervez újabb találkozót, s mi már várjuk, mikor lehet ismét Magyarországon EDERED!

Fekete Anikó, Kottán Klaudia