Már két hete leegyeztették a találkozót. Egy online társkeresőn ismerkedtek meg, és mivel Kata adatlapján az szerepelt, hogy szereti a pontosságot és a quinoás muffint, Gábor úgy gondolta, jó ötlet hetekre előre megbeszélni az időpontot, amikor elhívja kávézni. Kata ezt kedves és romantikus gesztusnak fogta fel, és a fürdőszobatükörtől a konyhaszekrényig mindenhova színes post-iteket ragasztgatott a lakásában rajtuk a “február hetedike este 6 Széll Kálmán téri óra” felirattal. A következő két hétben Katát mintha kicserélték volna: kolléganőivel a banki Call Centerben, ahol dolgozott, beszédes és érdeklődő volt, nem fakadt ki mindennap a közelgő 30. születésnapja miatt, és mosolyogva indult haza minden este a munkából.

A találkozó napján reggel 7 óra 15 perckor kelt, zabkását reggelizett zöldalmával, és szójatejes kávét ivott hozzá. Pontosan 17 szoknya-pulcsi kombinációt próbált fel az előszobája tükrében, mire megtalálta a tökéleteset, egy királykék kötött darabot egy fekete farmerszoknyával. Munka után rohant a villamosmegállóba, hogy odaérjen a Széll Kálmán térre időben, de útközben rájött, hogy 5 percet nőiesen elkésik, és egy megállóval korábban száll le.

Pontosan 5 percet és 48 másodpercet sikerült késnie, de Gábornak hűlt helyét találta. Az adatlapon szereplő képen látott fiatalembert sehol sem látta, megijedt, hogy esetleg kamu fénykép lehetett vagy el sem jött.  Aztán a Széll Kálmán téri órára pillantva vette észre, hogy az megállt, és este fél 8-at mutat. Felhívta volna Gábort, hogy merre jár, de direkt nem cseréltek még számot. Ahogy a lehetséges okokat próbálta kitalálni, megpillantott egy borítékot az óra mellett a földön “Gábortól Katának” felirattal. Nem akarta elhinni, hogy ez neki szólhat, de felvette a borítékot, és kibontotta a levelet.

,,Kedves Kata!

Lemerült a telefonom, így nem tudtam szólni Neked, hogy elkéstem, és este nyolckor már a húgomékkal találkozom. Nagyon sajnálom, legközelebb nem bakizom ekkorát.

Gábor”

A következő találkozót egy hét múlva tudták leegyeztetni, ugyanott, most szombat délután 3-ra, hogy esetleg még sétáljanak egyet kávézás után. Gábor nagyon izgatott volt, már reggel 8 óra tizenhétkor kipattant az ágyból, csinált 50 darab felülést és 20 fekvőtámaszt, amit egy szalonnás/sajtos rántottával ünnepelt meg. Reggeli után elolvasta a napi híreket, ránézett a társkeresős adatlapjaira, az Elittárson kapott üzenetet egyedül, egy Bianka nevű 28 éves, festett szőke hajú aerobic oktató lánytól, akinek úgy tűnt, igen nagy rutinja van a selfie-k tökéletes beállításában és a túl élénk körömlakkszínek kiválasztásában. Szimpatikus volt neki, de úgy érezte, most még nem válaszolhat neki, meg kell tudnia, hogy sikerül a randevúja Katával, talán ha kellemetlenül érzi magát, akkor válaszol. Gábor ezek után kiválasztott egy zakót a hozzá illő inggel és nadrággal, és magabiztosan indult el a Széll Kálmán tér felé, bízva abban, hogy Katában végre olyan társra lelhet, akivel megöregedhet, de minimum olyanra, akit csak emésztő szorongással és lelkiismeret-furdalással kísérve lehet majd csak megcsalni.

Gábor odaért a Széll Kálmán téri órához, 2 perccel 3 előtt, nem aggódott, biztos volt benne, hogy Kata egy kicsit késni fog. Az óra megint nem járt, délután fél 2-t mutatott csak, a mellé ragasztott faliórák pedig mind különböző időpontokat mutattak. Rá akart nézni a telefonjára, de az pedig pont lemerült. Így álldogált magában majdnem 40 percig, néha megkérdezett pár járókelőt, hogy mennyi az idő, vásárolt egy poharas kávét a pékségnél, közben végig hátrafordult az órához, hátha megjön Kata, de 3 óra ötven perckor feladta, és működő telefon hiányában nem várt tovább. Indulófélben vette észre, hogy az óra mellett egy boríték hever “Katától Gábornak” felirattal. Még ott az óránál állva elkezdte olvasni:

,,Kedves Gábor!

Túl korán értem oda, az óra csak fél kettőt mutatott, elugrottam vásárolni, találkozhatnánk inkább a Lövőház utcai kávézóban, amiről meséltél? Köszönettel: Kata”

Gábor csapkodta a fejét, hogy hogyan nem találhatta meg eddig a levelet, Kata biztosan nem várt rá egy órát. A biztonság kedvéért elsétált még az említett kávézó felé, de nem találta ott a lányt. Mindeközben Kata sírni tudott volna a dühtől, annyira felzaklatta magát azon, hogy felültették. Nem először esett meg vele életében, de bizonyosan utoljára. Mire hazaért, egy magyarázkodó üzenet várta Gábortól, de nem volt rá kíváncsi. Hajnali 4-ig forgolódott az ágyában Jane Austen BBC-adaptációkat nézve, mire végre rávette magát, hogy bevegyen egy fél Xanaxot. Reggel a szokásos almás zabkásája elfogyasztása után mégiscsak ránézett az üzenetre, kételkedve a magyarázat igazságtartalmában, bár elfogadhatónak érezte azt, amit Gábor írt. Úgy döntött, ad még egy esélyt a dolognak, válaszolt az üzenetre, egy újabb találkozót javasolva. A vasárnapi ebéd közben a szüleinél végig el volt varázsolva, és csak félig figyelt oda a beszélgetésre, és estére arra sem emlékezett, ma francia krémest vagy Gerbeaud-szeletet kellett-e vinnie desszertnek a sarki cukrászdából.

A harmadik időpontot a következő péntekre egyeztették le, délután 4 órára, az óra helyett a metrókijárathoz, hogy biztosra menjenek. Gábor közben elkezdett levelezgetni Biankával, de még nem egyeztettek le személyes randit addig, amíg nem látja Katát személyesen. Kata rá sem nézett az adatlapjaira, de kedden hagyta magát meghívatni ebédre a Call Centeres kollégájával, Matyival, aki már hónapok óta ajánlgatta neki, hogy meghívja kávéra, reggelire, vagy amire csak szeretné. Kata egyáltalán nem kedvelte, a kölnije illatát túl édeskésnek találta, és úgy érezte, Matyi túl sokat beszél az oldtimer kocsikról, amiket miniatűr formában gyűjt, és a könyvespolcán tartja őket.

Kata pénteken teljesen higgadt volt, majdnem el is felejtette, hogy megbeszélték a találkozót 4-re, aztán délután háromkor leöntötte kávéval az ekrü színű blúzát, és eszébe jutott. Nem akart kávés blúzzal menni, ha már ennyi ideje próbálták összehozni a találkozót, és gyorsan beugrott egy turkálóba egy a nadrágjához illő fehér felsőért, a blúzát pedig begyűrte a táskájába. Majdnem negyed órát késett, de gondolta, mit számít ez már egy ilyen sokáig egyeztetett randevúnál?

Gábor valamivel 4 előtt ért oda, az óra megint nem járt, délelőtt 10:28-at mutatott, amiről eszébe jutott, hogy fel akarta hívni a főnökét még ebéd előtt, de elfelejtette. Telefonálás közben elkezdett ide-oda járkálni, egészen a villamosmegállóig, így elkerülte a figyelmét, hogy Kata közben megérkezett, az óra megint túl koránt mutatott, a telefonját meg sehogy sem találta a táskájában. Elsétált egy padig, ahol kipakolt mindent a táskájából, a lekávézott blúza és az epermintás kistükre közül előkerült a telefonja, ami közben kikapcsolódott, ő pedig hirtelen nem emlékezett a pinkódra. Mire visszakapcsolta és látta, mennyi az idő, Gábor már nem volt ott. Megint. És ezúttal utoljára.

Nehéz döntés volt, Gábor a kezével úgy ráizzadt a telefonja kijelzőjére, mint még soha, de elküldte a randikérő üzenetet Biankának, akivel még múlt héten számot cseréltek, és elindult a térről a metró felé. Közben kitettek egy faliórát, ami a megfelelő időpontot mutatta, de Kata elkésett. Már csak az utolsó levelet találta az óra mellé ragasztott, különböző időket mutató faliórák közé illesztve, lassú belenyugvással vette magához, és ott helyben elkezdte olvasni, miközben a lemenő nap utolsó sugarai még megvilágították neki a levelet.

,,Kedves Kata!

Megtiszteltetés volt csak ennyit is megismerni a nyíltszívű, érzékeny lényedből, de attól tartok, a sors nem úgy akarta, hogy a mi útjaink most keresztezzék egymást. Egy órán át próbáltam kitalálni, melyik falióra mutatja a jó időpontot, de muszáj volt elindulnom egy másik találkozóra. Remélem, egy szebb jövőben találkozunk!

Gábor”

Kata a könnyeivel küszködve hajtogatta össze a levelet, hogy betegye a retiküljébe, és megsemmisülve bámult maga elé. Letargiáját az órához érkező szerelők zavarták meg, akik cifra káromkodások közepette érkeztek meg ismételten rendbe tenni a 6 méteres digitális monstrumot. Kata már nem hagyott válaszborítékot, lassan elcammogott a villamoshoz és elhatározta, hogy holnap mindenképpen beállítja a munkahelyi számítógépén az időt. Mire hazaért, Gábor már leesemesezte a találkozóját Biankával, a Széll Kálmán téri óra Wikipédia-oldalát pedig letörölték a világhálóról.