Április 18-23 között zajlott le a Budapest Art Week képzőművészeti fesztivál, amelybe a főváros valamennyi múzeuma és galériája, de még a Duna parti paloták és bérházak is bekapcsolódtak. A szervezett tárlatvezetéseken és galériasétákon túl filmvetítések, előadások, beszélgetések és interaktív foglalkozások várták a látogatókat. A Műcsarnokban pedig április 21-én megnyílt a 2017-es Nemzeti Szalon.

 

El nem kötelezett művészet

 

A rendezvényen egyetlen karszalaggal lehetett végiglátogatni mind a 60 helyszínt. Az egyik, csak a BAW idejére létrejött kiállítás Nádler István Hét utolsó szó című Eszterházy Péter hommage-a volt a Kiscelli Múzeum templomterében. A festményciklus Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művének vizualizált változata lényeges forma- és színszimbolika alkalmazásával. A vásznakon felvonultatott keresztek a megbocsájtás, az együttérzés, a szeretet, a bizalom és maga az isteni erő kifejezői; a hét képből négyen megjelenő rózsaszín pedig Krisztus jelenlétét érzékelteti. „Az üres, keretre feszített vásznat úgy értelmeztem kiterjedései alapján, mintha az az egyetemes világból kiemelt, kimetszett darab lenne, ami így tükrözi az ott uralkodó koordinátákban a lent, a fent és a közép törvényeit. Ezzel megteremtve az egyetemes témának, a hét tanító szónak a lehetőséget, hogy az ide kapcsolódó kötődési pontjai egymásra találjanak.” (Nádler István)
Baselitz – Újrajátszott múlt című kiállítása a Nemzeti Galériában szintén megtekinthető volt a BAW ideje alatt, de még egészen július 2-ig látogatható. A jelenleg 79 éves német képzőművész Galériában bemutatott alkotásai a Rómában kiállított Palazzo delle Esposizioniban rendezett Hősök című tárlat képeire is reflektálnak (Remix sorozat). A Hősök sorozat figurái katonák, pásztorok, lázadók és partizánok. Az NDK-ban felnőtt, majd még a berlini fal megépülése előtt az NSZK-ba költözött művészre mély hatással volt a háború, ami munkáin az ábrázolt alakok torzságában, direktségében, nemi szerveik csupasz és eltúlzott nagyságban való megjelenítésében nyilvánul meg, valamint a fehér és vörös színek gyakori alkalmazásában. Ebben a sorozatban már jelen van az elcsúsztatás és a kompozíció szétszaggatásának motívuma, ami aztán a Galériában bemutatott munkáin teljesedik ki. Baselitz ’69-ben bekövetkezett felfedezése, hogy 180 fokkal elforgatja az ábrázolásokat a képein máig olyan nóvumot képviselnek, ami 2017-ben is megosztja a látogatóközönséget. A művész védjegyévé vált fejjel lefelé ábrázolás lényege azonban maga a motívum elforgatása és nem az egész képé.

 

Színekre hangolva

 

Kihagyhatatlan állomásai voltak a BAW-nak az Iparművészeti Múzeum és a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum. A Breuer újra itthon című kiállítás több interaktív programot is kínált a fesztivál ideje alatt. Maga a kiállítási enteriőr pedig egy hosszú folyosóból áll, ahol minden kiállított építész és iparművész (Breuer Marcell, Kozma Lajos, Fischer József, Bierbauer Virgil, Molnár Farkas, Kaesz Gyula és Kovács Zsuzsa) jellegzetes munkája egy-egy szobabelsőbe interpretálva jelenik meg, így az összefüggő longitudinális térben sétálva úgy érezhetjük, szobáról szobára járkálunk. A múzeum másik érdekes tárlata a Színekre hangolva címet viseli, ami a zöld – kék – piros színekre épül, külön termekbe összegyűjtve a múzeum saját gyűjteményéből válogatott azonos színű iparművészeti tárgyakat, ezáltal is felhívva a figyelmet a kisművészet fontosságára és gazdagságára. Egyedi élményt nyújt a látogatónak az a virtuális szoba, ahol a képernyő elé állva számítógépes program elemzi ki az uralkodó színeket az illető ruháin, majd a kapott eredmény alapján hozzárendel egy iparművészeti tárgyat a múzeum gyűjteményéből. A Ludwigban pedig jelenleg a vidéki művészet került a középpontba. A Pécsi Műhely kiállítása Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor és Szijártó Kálmán munkáit, kísérletezéseik eredményeit, termékeit vonultatja fel széles skálán. Az 1968-80 között aktívan működő, Lantos Ferenc tanítványaiból álló vidéki magyar avantgárd műhely a hazai land art művészet egyik fontos képviselője. A kiállítás a múzeum első és harmadik emeletén tekinthető meg, a közbülső emeleten pedig közé ékelődik a jugoszláv avantgárdot cseh, lengyel és magyar kontextusban is bemutató El nem kötelezett művészet című tárlat. A Marinko Sudac gyűjteményére épülő összeállítás elsősorban a csoportos művészeti tevékenységeket vizsgálja, a kiállítási enteriőr felépítése pedig segíti a látogatót a befogadásban.

 

Párhuzamos avantgárd

 

A Budapest Art Week fontos lehetőségként szolgált a fiatal képzőművészek bemutatkozására is. A Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállító termei mellett a kisgalériák adtak helyszínt a huszon- és harmincéves korosztály alkotásainak számára. A fesztivál közönsége a legtöbb korosztályra kiterjedt. Jó érzés volt úgy ülni a villamoson a Várkert Bazár és a Gellért tér között, hogy az utazók nagy része, legyen az gyerek, felnőtt vagy nyugdíjas, BAW-os karszalagot visel.
A Műcsarnokban a Nemzeti Szalon augusztus 13-ig, az Iparművészeti Múzeumban a Breuer újra itthon és a Színekre hangolva június 11-ig, a Ludwigban a Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968-1980 és az El nem kötelezett művészet – Marinko Sudac gyűjteménye pedig június 25-ig látogatható.

Fotó: Cséby Hanna