A vörös teknős az a film, amit ha megnézel, rájössz, milyen összetett érzelmekkel is rendelkezel valójában. Egy felnőttmese, ami elrepít a lélek legmélyebb bugyraiba, felkavarja azt az apátiát, ami uralkodik rajtad és otthagy téged rádöbbenve a valóságra, hogy mi is az, ami igazán fontos a világban. Mindezt szavak nélkül teszi. Ez a film egy absztrakt remekmű, ami bemutatja a magány, a felnőtté válás, és az elválás egyetemes, nemzeteken és nyelveken átívelő történetét.

A Ghibli stúdió legújabb remekművét Magyarországon először az Anilouge Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon láthatta a közönség, a hivatalos premiert megelőzően. Már akkor óriási volt az érdeklődés a belga-francia-japán koprodukció vetítésein. A vörös teknőst a francia Michael Dudok de Wit rendezői munkájának köszönhetjük, akit az Oscar-díjas Apa és lánya című rövid animációs filmjéről ismerhetünk, idén ismét megküzdött az Oscarért; korábban a 2016-os Cannes-filmfesztiválon „Un Certain Regard” különdíjat nyert. De Witt életművébe remekül beleillik A vörös teknős is, ugyanis az Apa és lányához hasonlóan ebben is egy különös felnőtté válás történetet láthatunk.

A vörös teknős a felszínen egy nagyon egyszerű történetet dolgoz fel. Adott egy vízben fuldokoló férfi, aki kivetődik egy lakatlan szigetre. Próbál túlélni, és hajót építeni, hogy el tudjon menni a szigetről. Először összeeszkábál egy kisebb tutajt a szigeten talált építőanyagokból. Bizonyos távolság után történik valami. A vízből egy lény támad rá, szétroncsolja a megépített hajót, így a férfinak vissza kell úsznia a szigetre. Ezt követően sikertelen próbálkozások után megmutatkozik a veszély forrása egy vízi teknős alakjában, aki furcsa módon nem bántja a partra sodródott férfit. Visszatérve a szigetre figyelmes lesz, hogy a teknős is a parton van, azonban ebben a pillanatban erőt vesz a férfin a düh és a keserűség: megtámadja a teknőst, hátára fordítja és megöli. Bűntudata támad, azonban egyszer csak csodával határos módon a teknős átváltozik egy nővé. Innentől fogva a kettejük kapcsolata, és a gyermekük felnövése kerül a középpontba. A fiúban egyre inkább erősödik az elvágyódása a szigetről és a szüleitől, hogy saját maga életét élhesse önálló emberként.

Az egyszerű, ám mesés elemeket tartalmazó szüzsé nem kecsegtet túl sok izgalommal. Azonban ha a néző a felszínes történet mögé lát, akkor megérti azokat az érzelmeket, amiket a film közvetít. Kizárólag sejtetni tudja a film ezeket, mivel szereplői elmondani nem tudják. Ezzel a tudatos rendezői lépéssel De Witt az absztrakt hatás emelését éri el, ami a film egyik legfőbb erőssége. Ezt a szándékot nagyon sok helyen meg lehet találni a filmben, mondhatjuk, hogy ez a rendező kézjegye is. Azonban az alkotás különlegessége mégis abban rejlik, hogy teljesen a nézőre van bízva az interpretáció lehetősége. Úgy gondolom, hogy az egész mű főszereplője a teknős, és a vágyának beteljesülését látjuk megjelenni a másfél órás játékidő alatt. Azt, ahogyan az ősöreg állat meglátja a fuldokoló férfiban a társát. Ezért sem engedi el a szigetről, ott tartja akarata ellenére is. Véleményem szerint miután a férfi kiontja „társa” életét, elkezdődik egy álomjelenet, amiben a teknős vágyát látjuk megelevenedni. Azt az életet, amit szeretett volna élni; azt a tökéletes létet, amit csak a család adhatott volna meg neki. Az átváltozás jelenete a határ a valóság és a képzelet, vagy akár a mese világa között.

Azonban a sok magasztalás mellett meg kell jegyezni, hogy a film maga nem tökéletes. Az animáció hibátlan, azonban a film első felében, mikor a férfi kimászik a vízből a part menti kövekre és az egyértelműen száraz marad alatta, eléggé szembetűnő. Illetve az előzőekben említett túlzottan is absztrakt jellege is lehet egyben a hátránya a filmnek. A sok lehetséges magyarázat, és az információ csekélysége miatt az ember hajlamos elveszni benne, vagy éppen félreértelmezni. Több megnézés ajánlott, hogy ne vesszen el az ember abban a hangulatban, amit közvetít. Annak ellenére amit ki akar fejezni az egyértelműen örökérvényű, azonban mégis giccsessé, túlzóvá válik. A vörös teknős hiába a Ghibli stúdió nevéhez fűződik, kevésbé mondhatjuk rá, hogy jellemzően japán animációt látnánk. Ez annak is köszönhető, hogy a rendező francia, így egy hasonló, mégis különböző Ghibli darabot láthatunk, ami az európai kultúrkörben alkotott maradandót. Érdemes megjegyezni, hogy a magyarok is részt vettek a film elkészítésében: közel három-negyedét, és a rajzi anyag kifestését a kecskeméti rajfilmstúdióban végezték el.

Összességében az említett negatívumok mellet is tudom ajánlani ezt a filmet mindenkinek. Ez az utazás, amit a film kínál, egyedülálló élményt nyújt. Szavak nélkül képes elbájolni a nézőt, akire rá van bízva a feladat, hogy dolgozza fel azt a tapasztalatot és élményt, amit ez a remekmű tud nyújtani.

Képek: imdb.com