A színház ideális esetben emberi sorsok bonyolult hálóját vonja körénk, melyben a nézők partravont halak: szánk semmiségbe tátog, száraz űrt harap és a többi a vonatkozó Pilinszky versből. A Gala esetében azt érezzük, ennél nagyobb jó nem nagyon történhetne, hányódó halakból csillaghálóban táncoló emberek leszünk.

fotó: Csányi Krisztina

Jérôme Bel francia konceptualista koreográfus, aki 2015-ben készítette Gala című előadását. Ennek magyar verzióját láthatta nemrég a Trafó közönsége. Civil és profi résztvevők közreműködésével létrejövő anyag a mozgás és a tánc határait mossa össze, őszinte emberi minőséggel mutatja fel a létezés sokszínűségét, a mozdulat örömét és bánatát, egy-egy színpadi akció kudarca és sikere segítségével.

A tizenöt előadó különböző múltbéli tapasztalata és jövőképe izzik fel a darab során. Más idő-szála van a huszonéves profi balettos pontos, kimért koreográfiáinak és más a bajuszos bácsi szilárd bokázásának. Más, ahogy egy csintalan tekintetű kisfiú átszalad a színpadon és elbújik a függöny mögé és más, ahogy a mozgássérült nő kerekesszékkel keringőzik és szintén más a profi kortárs táncos testrészek leválasztásával, átjátszásával vezetett figyelemjátéka is. És még mennyi csodás idő-szál, ami hálót sző körénk!

fotó: Csányi Krisztina

A koncepciót hamar megértjük, bal elől kis táblán ki van írva, mit is látunk éppen. Szóló, keringő, Michael Jackson, stb. Egyik ember jön a másik után az üres térbe, és megmutatja, mit tud. Vagy hogy mit nem tud. Hogyan tesz erőfeszítést, vagy hogyan blicceli el a túl nehéz feladatot. Hogyan küzd, melózik izzadásig és arat sikert vagy lehet elégedett a fél távval, hisz az is több, mint amit kinézett magából. Vagy amit mi kinéztünk belőle és akkor megdöbbenünk, csalódunk, vagy épp ámulunk.

Aztán vannak szimultán történések, amikor valaki előre áll, mozogni kezd az általa választott zenére, a többiek pedig igyekeznek minden úgy csinálni, ahogy ő. Emberi viszonyok végtelen hálója bomlik itt ki, miközben mindenki élvezi a játékot, és az örömük ránk is átragad, megszeretjük őket egytől-egyig. Sokféle ember van – gondolhatjuk – és ha megpróbáljuk megérteni és megvalósítani az ő táncát, akkor már nem idegen többé, akitől tartunk, hanem játszótárs, aki hiába öreg vagy fiatal, transz nemű vagy fekete, feloldódhatunk vele a létezés nagy közös mozdulataiban. A Galaban nincs erről nagy filozófia értekezés, meg érfelvágós mélységek, magától értetődik minden, mint egy falunapon, hogy milyen jól rokizik a szomszédék Pankája, vagy hogy ez a Feri tényleg milyen jól énekel.

fotó: Mónus Márton

A Gala csillaghálójából mindenki haza tud vinni valamit, legyen az egy hagyományos cigánytánc, egy kislány besompolygása, egy összemosolygás két előadó között. Egy forró hipp-hopp tánc, vagy ahogy közben egy kerekes székes érzi magát. Lehet neveket is leírni, Dányi Viktória tekintetéből a játék komolyságának derűjét, vagy Vitárius Orsolya lelkesedését, boldogságát, ahogy mások mozdulatait igyekszik utánozni. De lehet írni a többiek nevét is, hiszen itt mindenki csodálatos táncoló ember. Aztán előadás után hazafelé is végig táncoló embereket látok, de velem van Bruce Willis, úgyhogy nem lesz semmi baj.

2017.03.17. – Trafó 

Jérôme Bel: Gala 

Koncepció: Jérôme Bel
Asszisztens: Maxime Kurvers
A budapesti színpadra állításban asszisztens: Maxime Kurvers, Henrique Neves
Szereplők: Bakó Lea, Bartók Jolu, Cserepes Gyula, Dányi Viktória, Farkas Ádám, Janzsó Cecília, Kankovszky Cili, Ládi-Erlauer Aldó, Nagy Zomilla, Németh Kálmán, Novák Evelin, Setzka Dávid, Tina Colada, Varga Gyöngyi, Vitárius Orsolya
Jelmez: a táncosok