Újabb Oscar nyertes magyar filmmel lettünk gazdagabbak Deák Kristóf filmjével. A Mindenki című alkotás a legjobb kisfilmes kategóriában nyert. Kristóf rövid, de annál hatásosabb beszéddel köszönte meg mindenkinek a munkáját. A filmről bővebben már beszámoltunk, ITT olvasható.

Az idei Oscar az igazságosság jegyében telt, ugyanis minden aranyszobrocskára érdemes jelölt végül nyerni tudott. A gála a szokásosnál is izgalmasabbra sikeredett. A legjobb filmnek a Kaliforniai álmot jelentették ki tévesen – mint az később kiderült a színpadon – de az igazi győztes a Holdfény lett (a legjobb adaptált forgatókönyv és legjobb férfi mellékszereplő díját is elnyerte). Egyébként az utóbbi két film és A régi város voltak az idei gála középpontjában.

Kaliforniai álom (La La Land) – rendező: Damien Chazelle

Oscar-díjak:

Legjobb rendezés – Damien Chazelle

Legjobb operatőr – Linus Sandgren

Legjobb színésznő – Emma Stone

Legjobb filmzene – Justin Hurwitz

Legjobb betétdal – Justin Hurwitz, dalszöveg Benj Pasek és Justin Paul

Legjobb látványterv – David Wasco; Set Decoration: Sandy Reynolds-Wasco

Az angyalok városában, egy aprócska kávéházban dolgozó csinos fiatal lány, Mia (Emma Stone) nagy álmokat dédelget: színésznő szeretne lenni. Ám úgy tűnik, ez nem is olyan egyszerű feladat egy olyan városban, ahol szinte mindenki erről ábrándozik. Ugyanekkor a középkorú, jóvágású, jazz zongorista Sebastian (Ryan Gosling) minden idők legfantasztikusabb jazz clubjának megvalósításában gondolkozik. Ez nem kis feladat, hiszen a klasszikus jazz műfaj már jócskán túl van fénykorán. Furcsa véletlenek folytán Mia és Sebastian többször is egymásba botlik, végül az egyik ilyen alkalommal már teljesen összegabalyodnak és elkezdődik az igazi tánc.

A nyitó képsorokban látható tömeg tánc jelenet hívja fel a figyelmet arra, ez egy nagyobb lélegzetvételű dolog lesz, mint egy egyszerű musical. A fiatalos és tüzes légkör fokozatosan lassul és alakul át mélyebb érzelmekkel teli, komoly hangulatba. Mondhatni bemutatják nekünk a szerelmi élet sava-borsát a kezdetektől a fénykorig, majd a hanyatlástól a végsőkig. Mindezt Sebastian gyönyörű, melankolikus saját szerzeményei, kedvenc klasszikus dalai kísérik végig. Azért az igényes humorból sincs hiány, szerelmespárunk csak úgy sziporkázik a poénokban. Mind emellé egy különleges földöntúli látványvilágot kapunk: a gyönyörű, színes fénysugarak, reflektorok, lámpák fényei egyszerre hunynak ki, majd erősödnek fel újra és újra, mikor a szereplők érzelmei már túlcsordulnak. A Kaliforniai álom mondhatni üstökösként érkezett a filmvilágba: valós érzelmekről mesél, szerethető, emberséges figuráin keresztül egy tündérmese díszleteiben. A zene, mint fő motívum van jelen, de nem uralkodik a történet helyett. A film remek példa arra, hogy a filmtörténelem egyik legelcsépeltebb műfajából is lehet valami újat és maradandót alkotni. Ehhez a rendező agyafúrtságára volt szükség, hiszen az alapvetően egyszerűnek mondható saját forgatókönyvét a fényekkel, színekkel, zenével, vágással és történetmeséléssel kiválóan mesélte el. Emellé párosul Emma Stone és Ryan Gosling kivételesen jó alakítása. A Kaliforniai álom belopta magát minden néző és az Oscar akadémia szívébe is.

A régi város (Manchester by the sea) – rendező: Kenneth Lonergan

Oscar-díjak:

Legjobb forgatókönyv – Kenneth Lonergan

Legjobb férfiszínész- Casey Affleck

Lee Chandler (Casey Affleck) karbantartóként dolgozik Quincy-ben. Magánélete jóformán nincs és munkája sem kifejezetten kedvére való. Véleményét és érzelmeit magába folytja, egészen addig, míg ki nem ürül sokadik pohara a kocsmában. Akkor viszont már fékezhetetlen düh tör felszínre belőle. Egy nap megcsörren a telefonja és útra kell szülővárosába Manchesterbe. Kiderül, hogy bátya (Kyle Chandler) meghalt mire ő a kórházba ért. Ezek után testvére végrendeletéből tudomást szerez arról, hogy mindent ráhagyott. Ezek között szerepel a háza minden ingóságával együtt és testvére 16 éves fia (Lucas Hedges) is. Főszereplőnket hidegzuhanyként érinti ez a hír és képtelen efelől azonnali döntést hozni. Később az is kiderül, hogy nem ez szívének legnagyobb terhe. Olyan fájdalmat hordozz magában, ami teljesen felemészti őt.

A főszereplő teljesen kívülálló, még szülővárosában is. Senki nem találja vele összhangot. Túlságosan rideg, szótlan, érzelemmentes, olykor pedig lobbanékony, kerüli az emberek társaságát. Visszaemlékezései által betekintést nyerünk múltbéli életébe is, ahol szöges ellentéte volt mostani énjének. Felesége, gyermekei, barátai voltak, akiket mind szeretett és ők is viszont szerették. Ezek az emlékfoszlányok kitűnő időzítéssel reagálnak a nézőben felmerülő kérdésekre. Így érthetjük meg hogy jutott el Lee oda, ahol most van. Az ügyvéd irodájában tétovázik és közben egy fájó emlék játszódik le benne újra és újra. Bátyja valószínűleg direkt állította szembe öcsét életének meghatározó problémájával. A gyász és az önmagával való vívódás egyre jobban fokozódik benne. Dolgát a 16 éves tinédzser sem könnyíti meg: nem tud vele sem közös nevezőre jutni, de a fiú mégis ragaszkodik hozzá. Volt felesége (Michelle Williams) felbukkanásával érzései a tetőfokára hágnak. A remek szereplők megrázkódtatásain a gyönyörű város és a meghitt zene segít át minket. Hatalmas lelki fröccsel szolgál ez a dráma, aminek minden cseppje tanulságos.

Érkezés (Arrival) – rendező: Denis Villeneuve

Oscar-díjak:

Legjobb hangvágás – Sylvain Bellemare

Solymosi Tamás A nyelv meghatározza a gondolatot? című kritikája ITT olvasható a filmről.

A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge) – rendező: Mel Gibson

Oscar-díjak:

Legjobb vágás – John Gilbert

Legjobb hangkeverés – Kevin O’Connell, Andy Wright, Robert Mackenzie and Peter Grace

A fiatal Desmond Doss (Andrew Garfield) testvérével nevelkedett Lynchburgben, Virginia államban. Apjuk, Tom Doss (Hugo Weaving) egy első világháborús veterán, aki nem tudja túltenni magát a front borzalmain és bajtársai elvesztésén. Ennek ellenére egyik fia be áll katonának a második világháborúba, míg másik fia rátalál hívatására és egyben élete szerelmére is Dorothy Schutte-re (Teresa Palmer). Ám az Ő eltökélt szándéka is az, hogy bevonulhasson a seregbe. Úgy akarja szolgálni hazáját, hogy bajtársai életét menti meg a fronton, ezért szanitécnek áll. Ám elvei, miszerint fegyvertelenül szeretné véghez vinni terveit, a katonaság szigorú szabályainak nem felel meg. Végül mégis sikerül kijutnia a csatamezőre, ahol bizonyíthatja rátermettségét.

A film igaz történet alapján készült egy amerikai katonáról. Ez a tény egy roppant hazafias amerikai filmnek lehetett volna a melegágya, de szerencsére ez nem így lett. A legkevésbé sem erőltetet elhivatottságról, reményről, hősiességről szól ez a történet. Egy igaz példa arra, hogyan álja meg a helyét a való világban egy olyan ember, aki hisz önmagában. Ez úttal sem maradt ki a Mel Gibson által jól demonstrált brutalitás vérengzés, ám ez most jól megállja a helyét ebben a háborús helyzetben. Valószínűleg ezzel a filmmel Gibson visszakerült Hollywood kegyeltjei közé. Reméljük, sok ilyen alkotást láthatunk még tőle, mert ha valamihez ő igazán jól ért, akkor ebben a filmben az tökéletesen érződik.

Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia)- rendezők: Byron Howard, Rich Moore és Clark Spencer

Oscar-díjak:

Legjobb animációs mese – Byron Howard, Rich Moore és Clark Spencer

Judy Hopps (eredeti szinkronja – Ginnifer Goodwin) a nyuszi család egy újabb gyermeke szokatlan álmokat dédelget egy nyuszihoz képest, ugyanis rendőr szeretne lenni a hatalmas Zootopiában, az állatok városában. Szüleim sem tudják lebeszélni erről a szörnyen veszélyes szakmáról, így Hopps elkezdi a rendőrakadémia kiképzését, amit sikeresen el is végez. Így hát beáll a rendőrséghez, ahol viszont nem várja őt túl meleg fogadtatás. De ezzel mit sem törődve egy szokatlanul furcsa eltűnési ügy nyomozásába kezd.

A Zootropolis 2016 egyik legnépszerűbb, legkedveltebb meséje. Története, egyszerűsége ellenére a meglehetősen humoros és megható jelenetek teszik élvezhetővé. A nyuszi és a róka főszereplő párosa szerethető figurák. Az első összezördülések és ellentétek ellenére megkedvelik egymást, de azért a poénokat, csipkelődéseket sem sajnálják egymástól. Jó szórakozást szállít, melyben az egész család örömét lelheti.

Holdfény (Moonlight) – rendező: Barry Jenkins, aki Tarell Alvin McCraneyvel közösen írta a forgatókönyvet

Tarell Alvin McCraney Black Boys Look Blue című színműve alapján

Oscar-díjak:

Legjobb film

Legjobb adaptált forgatókönyv

Legjobb férfi mellékszereplő – Mahershala Ali, mint Juan

A kis Chiron (Alex R. Hibbert) Miami-ban él anyával (Naomie Harris), aki kábítószer függő. Az iskolában nemigen kedvelik őt osztálytársai. Egyetlen barátja Kevin (Jaden Piner) az, aki ember számba veszi őt és olykor jobb kedvre deríti. Egy nap összehozza az élet Juannal (Mahershala Ali) a drogdílerrel, aki vendégül látja őt házában. Chiron többször is visszamegy hozzá enni és aludni, mikor anya már elviselhetetlenné válik. Mikor Chiron tinédzser (Ashton Sanders) lesz, sorsa még nehezebbé válik: osztálytársai folyamatosan bántalmazzák őt, először szóban, majd később pedig fizikailag is. A helyzetre még anyja zavarodott, őrült, kiszámíthatatlan viselkedése is rátesz egy lapáttal. Egy nap viszont betelik a pohár és olyan tettet hajt végre, amiért börtönbe kerül. Szabadlábra helyezése után a felnőtt Chiron (Trevante Rhodes) már nem kíván többé az a törékeny, ártatlan kisfiú maradni aki volt, ezért megváltozik és azzá lesz, ami soha nem akart lenni.

A film főszereplőnk életének három döntő szakaszáról szól. Kezdettől fogva látszik, hogy Chiron különleges gyerek. Okos és erős, csendes és bizalmatlan. Egyáltalán nem olyan agresszív és kegyetlen, mint az a világ, ami őt körülveszi. Ezért kiközösítik őt és kívülállónak tartják. Chiron úgy tekint Juanra, mintha az apja lenne, aminek Juan eleget is tesz. Persze nem a legideálisabb követendő példa, de tudja mi a helyes és jószívű hozzá. Chiron nem ismeri a szeretetet, mivel élete leginkább szenvedésből áll. Kevin az, aki először mutatja meg neki az érem másik oldalát. Ám egy ostoba és brutális megverés után, Chiron megint csak bezárkózik. Amikor kiengedik a börtönből, bárányból farkas lesz. Elszánt, magabiztos és fizikailag is erős férfi. Legbelül viszont gyenge maradt. Ha érzelmekről van szó, visszaváltozik törékeny, bizonytalan kisgyerekké. Egy váratlan telefonhívás után mégis esélyt kap rá, hogy tisztába rakja a dolgokat magában. Ezért erőt vesz magán és útra kell a szeretett személy hívó szavára szinte egyetlen pozitív emléke után. Az emberi gyötrődésből és kilátástalanságból indul el a film és érkezik meg majdan az önmegvalósításhoz. Ez egy igen szélsőséges példa az ember életében előfordul problémákról, döntésekről, vágyakról.

Képek: oscar.com