Apám

volt az, aki mindig felmondta,

amikor elutaztam,

hogy minek kell a bőröndben lennie.

Amikor ő utazott,

neki meg én mondtam volna fel,

de nem voltam otthon,

mint annyiszor.

Utazom azóta is.

Többnyire hiányosan.

 

Anyám

könnyét ettük aztán egész télen.

Ő volt az, aki a reptérről

visszavezette a kocsit,

aztán amikor hazaért,

felszedte a szomszédból áthullott szilvát,

elővette a legnagyobb fazekat

és kifőzte a gyümölcsből

az édes masszát.

Közben végig sírt.