Ennyi egyedül töltött idő után

keresnem kellett valamit a polcomon,

amiben még hinni lehet.

Mondjuk a technika órán készített

papírrepülőt.

Óvatosan kihajtottam.

Simogattam az összefirkált lapot,

abban bízva, hogy kisimul a papír,

felszívódik a tinta,

hátha ismét érintetlenné válik

a már sokszor összegyűrt világ.

 

Betörhetném az óvoda ablakát,

kitéphetném a rovarok szárnyait,

vagy nyitva felejthetném

a bejárati ajtót legalább.

Igyekeznék megbarátkozni a bűntudattal

azelőtt, hogy te kettesben hagysz vele.