Mindenki megfeszült figyelemmel követi idén is az Oscar díjátadó gálát. 2017-ben ismét bekerült egy magyar film az esélyesek közé, ezúttal a legjobb élőszereplős kisfilm kategóriában: Deák Kristóf 2015-ös Mindenki című filmje. A magyar filmezés kezdi bebizonyítani, hogy megállja a helyét nemzetközi szinten is. Ámítás ez, vagy csupán csak álom? Miért nem hiábavaló a magyar filmezés? Áldozunk egy rövidke időt a legutóbbi jelöltre és megfogjuk látni, miben is rejlik az itthoni mozgókép ereje.

A filmben visszaülünk az iskolapadba, egészen pontosan 1991-be. Főszereplőnk, Zsófi (Gáspárfalvi Dorka) újdonsült diákként kerül egy, a gyermekkórusáról híres iskola falai közé. A gyermekénektől zengő folyosón a kislány azonnal beleszeret ezekbe a dallamokba, így hát rögvest belép a kórusba, ahol megismerkedik az énektanárnővel, Erika nénivel (Szamosi Zsófia) és új barátjával, Lizával (Hais Dorottya). Egy eddig számára szokatlan érzés keríti magába a kis Lizát: kirekesztettnek, kívülállónak érzi magát és ezzel együtt egy titkot is magában kell őriznie. Ezek súlyát már egyre nehezebben viseli, ám végül minderre közösen talál megoldást a két jó barát.

Remek gyermek színészekhez van szerencsénk Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya személyében. Ez első komolyabb szereplésük volt és meglepően jól helyt tudtak állni. Finoman váltakozik komoly felnőttes tekintetük a vidám, játékos, naiv gyermek énjükkel. Újabban jobbnál jobb fiatal, kis színészek kerülnek porondra, főszereplőnk mellett például Jacob Tremblay is A szoba című filmben (kritika ITT olvasható róla). Elismerést érdemel még a Jászai Mari-díjas Szamosi Zsófia színésznő is, akit a Terápia című sorozatból is ismerhetünk. Remekül hozza az unszimpatikus, sikerorientált, törtető énektanárnő szerepét. Szúrós hideg tekintetével, nyájas szavaival, álszent mosolyával válik igazán ellenszenvessé karaktere.

A filmben látható gyermekkórust a budapesti Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola kórusa alakítja, akiket több iskolai kórus közül választott ki Deák Kristóf azon érdekes szempont szerint, hogy egy összeszokott, ám kevésbé tehetséges csapat legyen. Érdekesség még, hogy a film zárásaként Balázs Árpád Bodzavirág című gyönyörű kórusműve szabadítja fel az összegyűlt indulatokat. Úgy tűnik az idei Oscar gyengéje a zene: többek között a Kaliforniai álom (La la Land) és Vörös teknős (La tortue rouge) is színvonalas betétdalokkal büszkélkedhet, de ezek mellett a Mindenkiben szereplő népdalok sem törpülnek el.

A Mindenki aktuális problémával foglalkozik, ami nemzetközileg sem ismeretlen. Ezalatt nem csak az olykor helytelen pedagógiai hozzáállásra gondolok, hanem a hatalom által gyakorolt elnyomásra, kirekesztésre is. Erre pedig egy olyan egyszerű megoldást láthatunk, amely akár egy gyermek szívében is megfogalmazódhat: az összetartás és az egység hihetetlen erővel bír. Talán ennek hiánya az, ami leginkább szétzilál bármilyen közösséget. A szép és illatos bodzavirág sem nő egymagában, csak bokor vagy fa formájában, ezernyi tündöklő hajtással.

A Mindenki nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Míg a jelöltek zöme emberi sorsok drámaiságával próbálkozik megnyerni a közönséget, ez az alkotás inkább pozitív hozzáállásával tűnik ki. Eddigi elismerései között szerepel 2016-os Tokiói Short Shorts Ázsiai Rövidfilm Fesztivál nagydíja és a legjobb kisjátékfilm díja a 2016-os Chicago International Children’s Film Festival-on. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, aki egy csöpp emberségre, összetartásra vágyik ezekben a hideg téli napokban. Mindent összegezve ez egy kiváló rövidfilm és nálam hét pontot sikerült elérnie a tízből. Február 27-én hajnalban szurkolhatunk Oscar díjátadón a filmért, ahol Sing néven szerepel a jelöltek között.