“Más holokauszt-művekkel ellentétben a sonderkommandós szövegei abban páratlanok, hogy visszaemlékező narratívájuk az események jelenéből szól, nem egy írógép távlatából.” A holokauszt nemzetközi emléknapján, vagyis éppen ma jelennek meg Zalmen Gradowski vallomásai. Szabó Alexandra M. ajánlója.

Végre magyar nyelven is olvasható lesz Zalmen Gradowski “naplója”, amit halála előtt ásott el Auschwitzban, egy árokban, hamvak alatt. A Múlt és Jövő Kiadó gondozásában a mai napon, a holokauszt nemzetközi emléknapján jelennek meg az írások Hunyadi Zsombor fordításában. Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam című visszaemlékezése mellett az auschwitzi tekercsek is forrásmunkái a Saul fia forgatókönyvének, amelyek pontosan rekonstruálják a tábori élet szörnyűségeit.Más holokauszt-művekkel ellentétben a sonderkommandós szövegei abban páratlanok, hogy visszaemlékező narratívájuk az események jelenéből szól, nem egy írógép távlatából.

“Mindjárt tanúi leszünk, zsidó szemünkkel saját pusztulásunkat kell végignéznünk, amint ötezer ember, ötezer zsidó, ötezer életerős, virágzó élet, nők és gyerekek, férfiak, idősek és fiatalok, emberek nemre és korra való tekintet nélkül, mindjárt a kitanított bűnözők nyomása alatt, puskák, gránátok, gépfegyverek és állandó segítőik, a négylábú megvadult kutyák, hajtják, űzik, vérszomjasan verik őket, hogy eltompuljanak és összezavarodjanak, és semmivel sem törődve a halál karjaiba rohanjanak.”

Noha az eredetileg jiddisül írt tekercsek (pontos címük: Auschwitz-tekercs és A pokol szívében) egy része mára már roncsolódott, a haldokló emléke és kérése még hozzánk is elér:

“Legalább a szemek, melyek látják ezeket, hullassanak egy könnyet vagy sóhajtsanak fel fájdalmasan. Ez lenne számomra a legnagyobb vigasz, hogy anyám és apám, nővérem, feleségem, családom és talán fivéreim nem tűnnek el a világ színéről egy könnycsepp nélkül.”“A borzalmas halál áradata fájdalmat okoz.”

A lengyel Gradowski hátrahagyott vallomásai a helyzet és az ebből született érzelmek tökéletes lenyomatai: olvashatunk “anti-ódát” a holdhoz, láthatunk a halál előtti pillanatokat megörökítő mozaikképeket, s hallhatjuk a remény és reményvesztettség egyszeri szólamát.

“Ó, bár láthatná a szabad világ ezt a jelenetet, álmélkodva állnál, és nem értenéd, hogy mi ott az a nagy épület, ezek a magas kémények, emberek, akik óriásokként, sátánfajzatokként harcra készek, hiszen sok fegyverrel vannak felszerelve.”