7, Tele volt fájdalommal. Még a pogo közben is sípcsonton rúgták. Lassan lenézett a bokája felé, és meglepve tapasztalta, hogy keményen hátba lökik. A földön találta magát. Szomorúan felpillantott, és kérlelő szeme kereste, hogy ki lesz olyan kedves, hogy felsegíti. Három kezet látott. Gondolkodott, hogy melyiket fogja meg. Az egyik hirtelen megragadta, a másik kettő pedig a hónaljánál fogva felkapta.

6, Tele volt fájdalommal. A koncert után rájött, hogy elgyengült, ezért elment ökölvívó edzésre, hosszú idő után először. Bemelegítés közben nem történt semmi különös. A túlságosan hosszúra nyúlt lustaság és a jó pár hónapos kimaradás miatt kicsit lomhán mozgott. Végre eljött a meccsek ideje. Egy balhorog egészen elkente. Meg akarta tapogatni az arcát, hogy nem történt-e komolyabb sérülés, csakhogy közben eltalálta egy jól irányzott felütés, amit az állkapcsával fogott fel. Felszisszent a fájdalomtól, majd egyszerűen összerogyott. Két hétig képtelen volt élvezni az ételeket.

5, Tele volt fájdalommal. A boksz után ismét elment a kedve a mozgástól. Két hónap telt el, mire lement egyet futni. A megerőltetéstől elszokott tüdejébe lassan szivárgott az oxigén. Az első kilométert jól bírta. A másodiknál elkezdett nagyon fájni a jobb oldala: belülről marta valami. A harmadiknál már a lábait is alig érezte.

4, Tele volt fájdalommal. A futás után másnap nagyon nehezére esett felkelni az ágyából. De nem volt más választása, tudta, az egyetem nem várja meg. Miután hazajött, megállt a bokszzsákja előtt, és hirtelen elkezdte püfölni. Semmi bemelegítés, csak a színtiszta agresszió, a feszültség, amit az emberek miatt érzett. Megcsúszott a karja, érezte, ahogy megrándul.

3, Tele volt fájdalommal. A karjában a szúrás nem akart enyhülni, ezért elindult az ügyeletre. A villamoson nem volt hely a délutáni csúcsidőben. Bezsúfolódott az emberek közé, és a jó karjával próbált viszonylagos stabilitást szerezni. A másikat a testéhez szorította, eldugta az emberek elől, akárcsak Napóleon. Az ajtó közelében állt, amikor megjelent egy néni, és a fiú kezét kapaszkodónak vélte.  Segítsen, fiatalember!  kiáltott fel, és válaszra se várva, az idősekre jellemző vasmarok szorításával ragadta meg a karját. A fiú hangos káromkodással konstatálta a fájdalom jelentkezését. A néni erre felbőszült, és hangosan sorolni kezdte a “mai fiatalok” minden hibáját. Haszontalanok, foglalják a helyet, és semmi sem érdekli őket, csak a diszkó és a drogok. A nénit ki nem mondott egyetértés övezte, mindenki bunkónak tartotta a fiút. Miután leszállt a néni a villamosról, látta a megvetést az utasok szemében. Halkan annyit mondott:  De hát fáj a karom.

2, Tele volt fájdalommal. A kórház előtt megállt egy pillanatra. Nem szeretett beteg embereket látni, érezni a halál szagát, és maga körül tudni azt az erőltetett rendet, ami arra szolgált, hogy megőrizzék az élet látszatát. Amikor belépett, sorszámot kellett húznia. Várt. Táska nélkül jött, hogy óvja sérült oldalát. Nem volt nála semmi, ami szórakoztatta volna várakozás közben. Nem volt okostelefonja. Ez valahogy kimaradt az életéből. Várt. Idegesen körülnézett. Azután a földet nézte. Mélységesen fájt neki minden. A jód kipárolgása, a betegek szenvedő arca, a megfásult orvosok, a vakító és steril fehérség.

1, Telve lett fájdalommal.