öregapám csontnyelű késével
vágom le a hetyke kis huszárt
hullnak sorra a szalonnakatonák
szakítja a fém a húst
szerzek én is egy háborús sebet

megrándul az arcizom
összeszűkülnek a szemek
a fintort szigony utcából csentem el

nem megyek tovább hajtogatta
piszkosfehér pulóverének ujjait miközben
két kiszaggatott nőstény szidta
a megtorpanó gyereket
az eltévesztett utat

végső soron nem lehet tudni
kinek az anyja
sosem az apja
felelős mindezért