hallom, hogy a visszhang csörög,
jön a metrómagány
bérletet veszek
és igyekszem megint,
utazom veled, de nem haladok,
kések mindig valahonnan,
helyet keresek magamnak,
próbálok megállni a lábamon,
olykor csak egy másikon sikerül;
megtalál egy szempár:
„mit bámul ez, megölne?”
megremeg a gondolat is
akár a graffiti szívverás
az ablakon;
egy fáradt szerelvény robog,
kevés a levegő,
rozsdás az ajtó