Miközben elaltatnak,

arra gondolok,

mi történik, ha úgy

varrják össze a bőröm,

hogy kényelmetlen lesz majd.

Milyen rossz lehet

egy életen át kinőtt

pulóverekben élni.

 

Felébredek, és azt kívánom,

bárcsak én is sebész lehetnék.

Akkor végre úgy játszhatnék a késsel,

hogy utána nem kapok büntetést.

 

A kórházban sajnos nincsenek játékok,

csak kopott matricák.

A plüssfiguráim otthon hagytam,

félek, hogy megbolondulnának.

 

Néha az orvosok játszani visznek.

Anya előtte mesét olvas nekem,

és nem tudom,

hogy az egyforma hercegektől félek,

vagy attól, ami azután jön,

hogy ők boldogan élnek,

míg meg nem halnak.