Az A38 Hajó repertoárjában most a Middlemist Red lemezbemutató koncertje is helyet kapott. A bulihajó körül már fél nyolckor gyülekezett a tömeg, szembemenve az íratlan szabállyal, miszerint nem koncert egy koncert, ha nem kezdődik legalább fél órával később. Az estén fiataloktól kezdve idős házaspárokig minden korosztály képviseltette magát, és így egy egészen izgalmas és vegyes közönségnek mutathatták be a srácok új lemezüket, a Ripple Soult.

15288707_263523310717285_7708258101830889567_o

Fotó: Komróczki Diána

Bemelegítő vendégük a Deep Glaze nevű öttagú banda volt. A kezdést elegánsan eltolva hangoltak a színpadon az akkor még beszélgető és várakozó közönség előtt. Amikor felcsendültek az első dallamok, az emberek lassan a színpad köré gyűltek, és elkezdtek mozogni a különlegesen vibráló elektronikus zenére. Tökéletesen alapozták meg a hangulatot, és nyerték el a közönség tetszését, hiszen stílusukat tekintve nem állnak messze az MMR-től. A srácok nyolcvanas évekbeli házibulikat idéző megjelenése egy erőteljes elektronikus rock hangzással párosult. Zenéjükben érződött, hogy nagyon sok hatásból és élményből rakták össze a számaikat, amikből kihallatszanak a bluesos, popos és hardcore jegyek is. Lassabb és pörgősebb számok egymásutánjában kaphattunk ízelítőt a zenéjükből. Legzúzósabb daluk pedig átvezetésként szolgált az utánuk kövektezőkhöz.

Amikor a kivetítőn megjelent a várva várt zenekar logója, az addig kedélyesen beszélgető tömeg minden tagja igyekezett a színpadhoz lehető legközelebb férkőzni. Együtt számolt vissza tíztől az ujjongó közönség. A megszólaló zene most intenzívebb mozgást váltott ki a közönségből, és a hosszú instrumentális rész után az elsőnek megszólaló hang belehasított a levegőbe. A dübörgő ritmus rezgését a hajótest is átvette. Az első szám alatt a két Soma és Dávid is gitárt, Ábel pedig dobverőket ragadott, és a jól bevált felállásban az éneket a Somák osztották meg. Az egyik legnagyobb újdonság, a szintetizátor hangja másvilági hangulatot kölcsönzött a számnak. Hibátlan harmóniában volt a többi hangszerrel, és tökéletes kiegészítőként csempészett még több egyediséget a zenébe.

A közönségben volt, aki teljesen átadta magát a hangulatnak és a mozdulatoknak, és volt, aki csak bólogatott a ritmusra, de egyértelmű volt, hogy az A38 koncertterme megtelt energiával. Éreztem, ahogy a dallamok mintha intravénásan folynának bele a vérkeringésembe, és bizsergető folyadékként töltenék ki a testem. Mosolyogva nyugtáztam, hogy nem csak én lehetek ezzel így. A zene a hatása alá vonta, és egészen más tájakra utaztatta az egész közönséget. Mivel az album már egy ideje nyilvános, ezért sokan voltak, akik együtt tudták énekelni a szöveget a srácokkal, ezáltal még közvetlenebb hangulatot teremtve. A zene természetesen nemcsak a nézőket, de a zenakart is magával ragadta, így csak néha engedtek meg maguknak egy félmosolyt.

Fotó: Komróczki Diána

Fotó: Komróczki Diána

Mikor eljátszották az utolsó számukat, mindenki buzgó „visszázásban” tört ki, és nem hagyták, hogy a bennük még tomboló energiák kárba vesszenek. Eltelt egy perc. Kettő. A fiúk pedig visszaszállingóztak a színpadra, és Soma bejelentette, hogy Dávidnak szülinapja van. Velünk együtt elénekelték neki a Boldog szülinapot, majd kapott egy tortát, és minden tagtól egy-egy ölelést. A kedves kis közjáték után pedig felhívott három zenészt a színpadra, akik a koncert hátralévő részében ott is maradtak. Én személy szerint csak ámuldoztam, hogy a már igy is ezer közül felismerhető hangzást további trombitával, harsonával és szaxofonnal egészítették ki. A fennmaradó időben sor került arra, hogy mindenki egyenként, szólóban is bizonyíthasson. A nagyon jó hangulatú este után pedig volt, aki még továbbment bulizni a srácokkal, de olyanok is akadtak, akik hazamentek azzal a tipikus halk és jóleső zúgással a fülükben, ami koncert után mindig hazakísér minket.