A Magyar Tudományos Akadémián november 16-án kerekasztal-beszélgetést rendeztek Nők a tudományban címmel, ahol a különböző tudományterületeken tevékenykedő résztvevők megosztották pályafutásuk során a témával kapcsolatban szerzett tapasztalataikat és megvitatták véleményüket, javaslataikat. A kerekasztal-beszélgetést Dr. Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) elnöke moderálta.

1

Ma már a tudományos életben a kiválóság alapján juthat elismeréshez az ember, akkor miért kell külön kiemelni a kutatónőket ezen az előadáson? – kérdezhetnénk.

A 10 éve megalakult Egyesület azon dolgozik, hogy nők és férfiak egyenlő lehetőségeket kaphassanak a kutatás-fejlesztés és az innováció valamennyi területén, függetlenül a társadalmi elvárásoktól és az előítéletektől. Céljuk, hogy minden fiatal tehetségének megfelelően választhasson felsőoktatási intézményt és szakmai életpályát.

Az Egyesület elnöke által bemutatott statisztikai adatok szerint hiába magasabb a felsőoktatásban tanuló nők aránya, mint a férfiaké, a tudományos ranglétrán való előrejutás során drasztikusan csökken a számuk – közülük is kevesen kerülnek vezető pozícióba. Az MTA statisztikája pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az akadémiai rendes és levelező tagok közül például a Matematikai és Műszaki Tudományok Osztályain egyaránt csupán 3%-a nő, míg a Filozófiai és Történelmi Tudományok Osztályon is csak 14%-ot tesz ki számuk.

2

Központi Statisztikai Hivatal diagramja: Nők és férfiak aránya a tudományos pálya egyes állomásain Magyarországon (2014)

Az előadáson résztvevők olyan kérdéseket illetően fejtették ki véleményüket és próbáltak megoldási javaslatokat találni, mint hogy milyen speciális nehézségekkel néznek szembe a kutatónők, hogyan növelhető a nők elismertsége a kutatói szférában, milyen támogatás segíthetné előrejutásukat intézményi/egyetemi/céges vagy éppen társadalmi szinten, és milyen személyes tapasztalataik vannak az őket sújtó üvegplafonnal kapcsolatban.

Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézetének egyetemi tanára, egyben a NaTe elnökségi tagja a labirintus metaforájával magyarázta azokat a jól azonosítható akadályokat, amelyeket le kell küzdeniük:

  • a fizetésben és az előreléptetésben előforduló előítéletek;
  • a kompetencia megkérdőjelezése;
  • vezetési stílus;
  • a munka és a magánélet összehangolása;
  • kapcsolatépítés, az old boys networkbe való bekerülés lehetősége;
  • a férfiakra szabott tudományos karrierútért hozott áldozatok (tudósnő lehet anya, milyen anya lesz?);
  • Máté és Matilda effektus (férfiakkal szembeni bizalom, nőkkel szembeni bizalmatlanság, tudományos sztereotípiák): „Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”
  • ritka a nőket és a családalapítást támogató munkahelyi légkör.

Az is problémát jelent, hogy a jóindulatú viszonyulás is gyakran degradálóan érhet véget (ami nemcsak a tudományos területen, hanem bárhol előfordulhat, emlékezzünk csak a 2016-os Olimpiára, mikor a hangsúlyt inkább a sportolónők életkorára és kinézetére helyezték, mintsem az elért sportteljesítményükre). Nagy Beáta a láthatóság fontosságát is kiemelte a díjazás vagy elismerés szempontjából, hiszen épp emiatt szerepelnek többségében férfi szakértők a médiában, a hallgatók által szervezett előadásokon, és díjazzák őket előbb, mint a másik nemet.

4

A képen Hunyady György, Nagy Beáta, Müller Veronika, Groó Dóra és Kóspál Ágnes

Kondorosi Éva, az MTA Biológiai Tudományok Osztályának munkatársa kiemelte, hogy nagyon korán eldől, kiből lesz kiváló kutató, hiszen már a tanulmányok alatt rendkívül meghatározó, milyen indíttatást kapnak tanáraiktól a fiatalok és milyen támogatást az adott intézetek vezetőitől.

A tudományos karrierút bizonyos pontjain azonban eltűnnek a nők. Az ezt példázó szivárgó vezeték metaforára reagálva osztotta meg tapasztalatait Müller Veronika, az MTA doktora és a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatóhelyettese. Habár az orvostudomány területén több PhD-val rendelkező hölgyet találhatunk, és a SOTE Lendület kutatócsoportjában is több kutatási területet kaptak, mégis ritka a női kollégák elismerése és vezetői pozícióba való kinevezése. A fiatal kollégáinak kérdésére, miszerint a családalapítás mikor lenne megfelelő, Müller Veronika mindig csak azt tudja felelni, hogy bármikor és soha. A családos orvosok számára az ügyelet éppen ezért még nagyobb kihívásként jelenik meg.

A többi résztvevő is egyetértett abban, hogy a gyermekvállalás ideje egybeesik a karrier kibontakozásának kezdetével. A nemzetközi kapcsolatok kialakítása és ápolása a konferenciák látogatása által, az utazással járó magas költségek és az esetleges több éves külföldi szerződések bizonytalanná teszik a családalapítás lehetőségét a fiatal kutatók számára. Választaniuk kell karrier és család között. Lovász Anna, az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának tagja szerint a gyermeknevelés feladatainak megosztásában vitatható a nemek egyenlő részvételének aránya. A problematikára társadalmi szinten megoldásként a skandináv modellt javasolta, azaz a férfiaknak is kötelezően otthon kell maradniuk a gyermekeikkel. Véleménye szerint a magyar férfiak közül is számosan szívesen vállalnák ezt a feladatot, de ennek előfeltétele lenne a társadalmi, és szűkebb értelemben a munkahelyi elfogadottsága. Nem egy GYES-re menő apát éri folyamatosan a gúnyos kérdések sortüze mindkét nem részéről, hogy képes lesz-e rendesen ellátni a gyerekek körüli teendőket, nem fog-e unatkozni, beéri-e ennyivel? Lovász Anna azonban az elmúlt években már érezhető pozitív változásra is hozott pár példát. Egyre több tudományos konferencia biztosítja a gyermekfelügyeletet, így nyugodtan részt tudnak venni a konferencia egész ideje alatt a kutatónők, nem esnek ki az információáramlásból, a kapcsolatépítésből – tehát láthatóak maradnak. A virtuális kutatócsoportok elterjedése is nagy szociális segítséget jelentene. Lovász Anna elmondta, hogy jelenleg egy online kutatási csoport tagja, ahol az egyik csoporttársa a skype-meetingek révén folyamatosan részt tud venni a kutatásokban, az eredmények megosztásában, holott 3 hónapja szült.

5

Lovász Anna

A kutatási tevékenység elismerésének egyik elengedhetetlen feltétele a díjazás, amelyben jelenleg sokkal kevesebb nő részesül, mint férfitársaik. Természetesen, vannak külön a nőknek adható díjak (mint amilyen a NaTE Kiválósági Díja, amire november 17-től lehet pályázni), de inkább azon kellene javítani, hogy a két nem hasonló esélyekkel indulhasson ugyanazért a díjért vagy vezetői pozícióért. Ennek érdekében egyrészt a pályázás során, az MTA példáját követve, a nőknek legyen lehetőségük a pályázati idő hosszabbítására, hogy ne szenvedjenek hátrány a gyermekgondozás miatt. Másrészt a bírálóbizottságokban és a vezetői szerepkörökben a két nem arányos képviseltetésére és ennek a tudatosításának a hangsúlyozására kellene törekedni. Horváth Ákos, az MTA Energiatudományi Központjának főigazgatója a láthatóság elősegítése érdekében felszólítaná a kutatóintézeteket, hogy mérjék fel és tegyék nyilvánossá, hány női munkatársuk kap vezetői beosztást. Szintén a megoldási javaslatok között szerepelt a média, első sorban a magukat nőknek szóló médiaként definiáló fórumok érzékenyítése az adott témára. Továbbá felmerült a többek között Németországban is már működő mentorprogramok átültetése a magyar gyakorlatba.

De a kutatás-fejlesztés helyzete a fent leírtakon kívül sem áll jól ma Magyarországon, mivel az a tendencia, hogy az adott szakterület kutatójának előbb nemzetközileg kell elismertté válnia, hogy itthon is az legyen, sőt esetleg támogatást is kapjon kutatásához – ezt igazolta Kondorosi Éva személyes története is. Saját teljesítményét sokszor a férje tudományos tehetségével kötötték össze, és csak akkor lett az MTA tagja, miután az Egyesült Államokban díjazásban részesült.

6

A nők és férfiak egyenlőtlen elismerését nagyon leegyszerűsítettnek éreztem, de az előadás szűk 2 órás időtartama miatt nem fért bele a komplexebb társadalmi kép festése. Azaz hogy sok tehetség veszik el a nem megfelelő szülői, tanári, intézményi és állami oldalról jövő támogatás hiánya miatt, mint amilyen például a jelenlegi iskolai kötelezettség korhatárának lejjebb vitele is, amely során több tízezer diák morzsolódott le a közoktatásból. A rossz anyagi körülmények se teszik lehetővé a fiatal tehetségek számára a továbbtanulást még állami finanszírozott képzésen sem.

Az MTA közös kezdeményezése a Nők a Tudományban Egyesületével páratlan itthon, azonban a téma fontosságát figyelembe véve sokkal nagyobb sajtóbejelentésre és több fórumon való meghirdetésre lett volna szükség. Az nem volt számomra világos, hogy akkor az MTA a jövőben milyen felelősséget, kötelezettségeket vállal a nemi egyenlőség megteremtése érdekében, vagy hogy egyáltalán képviselni fogja-e a továbbiakban. Kellene, mert az MTA a női tagok arányát tekintve az utolsók között kullog a többi európai ország tudományos akadémiájához képest.

A képek forrása: MTA Kommunikáció flickr album