A Middlemist Red november 25-én tartja új lemezének, a Ripple Soul-nak a bemutatóját az A38-on. Ennek kapcsán kerestük meg a srácokat, akik megalakulásuk óta sorra hagyják maguk mögött a kisebb nagyobb lépcsőfokokat és azokkal együtt az „kezdő” jelzőt is. Nem mindennapi stílusukkal nyertek meg sokakat és kerültek hazai és külföldi téren is reflektorfénybe az Index dalversenyének és a Deezer nemzetközi versenyének győzteseként. Emellett alternatív imázsuk a fesztiválok színpadjain is megállja a helyét.

(Ha esetleg még nem ismered a zenekart, az interjú végén bővebben is olvashatsz a fiúkról.)

Fotó: Szabó R. János

Fotó: Szabó R. János

Nemrég jelent meg az új albumotok a Ripple Soul. Volt olyan zenekar, aki inspirált titeket a megalkotásánál?

Deli Soma: Sokan látják a hasonlóságot köztünk és a The Horrors zenekar között, főleg a szintetizátor megjelenése miatt. Az elmúlt két évben nagyon sok zenei stílus érdekelt minket. Nem is tudnék most olyan meghatározó zenekart mondani, ami mindegyikünk számára megvolt. Nekem személy szerint nincs példaképem/idolom, de nagyon sok zenekarnak van elképesztően jó hangzása és nagyon sokan állnak úgy a zenéhez, hogy az inspirál minket. Az pedig a mi feladatunk, hogy ezt a sok hatást összegyúrjuk és megformáljuk saját önmagunkat és hangzásunkat.

Hogy érzitek, a műfajra amit játszotok mennyire van kereslet itthon?

D. S.: Most hozzuk ki a második lemezünket, nagy valószínűséggel teltháznak nézünk elébe. Ennek kapcsán mondható, hogy kapós, meg lehet vele tölteni nagyobb koncerttermeket. Nyilvánvalóan nem egy mainstream médiazene, nem ezzel találkozunk általában a rádióban és nem mozgat meg akkora tömeget, mint más pop zene, de nem is lehet annyira rétegzenének mondani, mint a rock különböző irányzatait. Szóval egy aranyközépútnak mondható.

Mondhatjuk azt, hogy hűségesebb rajongótáborotok van, azáltal, hogy távolabb álltok populáris vonaltól?

Ürögdi Ábel: Nem tudnám megsaccolni, hogy itthon hány követőnk van, de azt biztosan tudjuk, hogy akik szeretnek minket, azok sokkal jobban megértik, hogy mit szeretnénk közvetíteni. Tehát mondhatjuk, hogy ezáltal bensőségesebb és személyesebb a viszony. Akik eljönnek, azokról tudjuk, hogy ránk kíváncsiak és nem csak azért jönnek, mert például hallottak minket a rádióban és ismerik egy számunkat.

Milyen külföldi fellépéseitek voltak és lesznek a jövőben?

D. S.: Az első lemezmegjelenésünk után tavasszal volt egy Európa turnénk a Baltikumban és Lengyelországban. Aköré szerettünk volna egy showcase fesztivált Tallinnban, az azonban akkor még nem jött össze. Ezért ráhúztunk egy turnét, hogy ne legyen veszteséges az oda-vissza út. Most is tervezünk egy ehhez hasonló turnét márciusban, már kezd is összeállni. Most nyugat felé vesszük az irányt, ott próbálunk érvényesülni, ami sokkal nehezebb terep, hiszen sokkal több a zenekar, sokkal türelmetlenebbek a fülek, sokkal inkább vágynak arra, hogy minél egyedibbet hallgassanak. Most játszottunk október végén Berlinben. Az elmúlt 2-3 évben sikerült bejárnunk Európa fontosabb showcase fesztiváljait. Az utóbbi időben viszont az időnk nagy részét a lemezkészítés kötötte le. Nagyobb hangsúlyt kapott a zenénk művészi része a stratégiaival szemben.

A Deezer a világ legjobb fiatal zenekarának választott titeket. A külföldi megkeresések ennek a győzelemnek köszönhetőek?

Ü. Á.: Ha beírod a Google-be azt, hogy „Middlemist Red Deezer” akkor kilencven százalékban magyar cikkek jönnek ki, ami valamilyen szinten csalódás, hiszen nemzetközi szinten nem lett ennek lenyomata a sajtóban. Nem jöttek megkeresések és felkérések. Annyit nyertünk ezzel, hogy a Deezer címlapján megjelent az anyagunk.

D. S.: A megkereséseket illetően az Európa turnét megelőzően is mi írtunk a kluboknak, hogy szeretnénk ott játszani, nem pedig fordítva történt. Minél nagyobb a referenciánk, minél több fontosabb eseménynek vagyunk részesei, annál jobb helyeken léphetünk fel és annál nagyobb a lehetősége, hogy egy helyi promóter cég is beszáll a hirdetésbe és ezáltal többen jönnek el a koncertünkre. Ez egy alulról építkező folyamat.

eurosonic16

Szoktatok fesztiválokon is játszani. Miben más az, mint például a jövő péntekihez hasonló koncertek?

D. S.: Nagyon más a kettő. Egy klubkoncert sokkal intenzívebb, mert ott nem az történik, hogy egymásutánban jönnek a zenekarok és te befizetsz egy összeget pár napra egy nagyon-nagyon tömény információáradatért. A fesztiválon általában az emberek ki szeretnék maxolni a zenei ízlésüknek minden egyes szegletét, a klubkoncertre meg azért mennek el, mert azt az adott zenekart szeretik és nem csak azért állnak az első sorban, mert a következő koncertet várják. Egy saját klubkoncerten van beleszólása az embernek, hogy ki játsszon előtte és utána és az egész sokkal nagyobb volumenű, mint egy fesztiválkoncert.

Hogyan zajlik egy koncertre való felkészülés?

Ü. Á.: Általában éhesek vagyunk. Korán odamegyünk, felkészülünk, elpróbáljuk a beállást. Ezzel elmegy általában két óra és akkor már nincs kedvünk hazamenni, ilyenkor rendelünk pizzát, sörözünk és cigizünk. Ha pedig van előzenekarunk akkor összejön egy jó kis társaság. Teljesen nyugisan szoktak zajlani az előkészületek. Talán majd a jövőhét lesz kivétel, amikor bemutatjuk az új albumunkat.

D. S.: Minden zenekarnak vannak mérföldkövei, mint például nekünk ez a lemezbemutató koncert, amihez nyilván másképp fogunk hozzáállni. Minden egyes apró kis részletre oda kell figyelnünk. Az, hogy jól sikerüljön az este maximálisan rajtunk múlik.

Van állandó dalszerzőtök vagy mindig más tollából születik egy-egy szám?

Papp Dávid.: A kezdetektől fogva Soma írta a szövegeket, mivel ő kezdett el a leghamarabb énekelni. Ő ebből nem is szeret engedni, mert nagyon magáénak érzi. Amiről énekel, arról van egy saját emléke vagy benyomása, így sokkal inkább bele tudja magát élni. Ezt egy szó nélküli kompromisszumként el is fogadtuk, mindig meg voltunk elégedve a szövegeivel. Az új albumon nagy hangsúlyt kapott a dalszöveg írás, ugyanis az elsőn – úgy fogalmazott Soma – a szavak hangzása volt előtérben, az, hogy azok hogyan szólalnak meg a zenében. Az új dalokban a tartalom lesz inkább a fontos.

Miért döntöttetek úgy, hogy angolul írjátok a szövegeket?

D. S.: Úgy gondoljuk, sokkal autentikusabb, ha angolul szólal meg a zenekar. Nem biztos, hogy hitelesek maradnánk, ha magyarul csinálnánk ugyanezt. Azonban nem zárkózunk el attól, hogy valamikor magyar szöveggel rukkoljunk elő. Nem azért nem írunk magyar számokat, mert nem akarunk, hanem, mert nem tudunk. Ameddig nem jut eszünkbe magyarul egy olyan szövegvilág, egy olyan hangulat, amit meg tudnánk fogalmazni, addig nem szeretnénk a zenénkkel ezt összekapcsolni.

P. D.: Soma a dalszövegek alapjának a saját szerelmi kapcsolatait veszi és a legtöbb esetben, míg angolul megállja a helyét, addig magyarul nagyon giccses lenne.

Az új albumra rátérve, mennyiben lesz más, mint az első?

Ü. Á.: Új hangszerként bejött a szintetizátor, amit Dávid kezdett el használni a gitározás mellett. Ez alapjában megváltoztatta az album hangzásvilágát. Ezen kívül a különbségekhez sorolhatjuk, hogy teljesen más körülmények között vettük fel a számokat. Eddig külön sávon rögzítettük az összes hangszert, most pedig az egész egyben lett feljátszva. Láttuk és hallottuk egymást, így sokkal inkább olyan jellege volt, mintha egy próbateremben lennénk. Emiatt a hangulata és húzása is egészen más.

Nóvé Soma: A dalszövegeket és azok tematikáját tekintve nem történt nagy változás. Ugyanazokat a témákat dolgoztam fel, csak kevesebb klisével és pár részt leszámítva minden sor egy igaz mondat.

Az albumot a képre kattintva hallgathatjátok meg.

Az albumot a képre kattintva hallgathatjátok meg.


Bővebben a Middlemist Red-ről:

Hogyan álltatok össze? Meséljetek az indulásról!

Ü. Á.: Úgy kezdődött, hogy Dáviddal (Papp Dávid – szerk.) tagjai voltunk egy zenekarnak, amiből kiváltunk 2012 nyarán, mert nem azt képviseltük, amit szeretnénk. Én akkor nem tudtam pontosan mit szeretnék kezdeni az életemmel, de nagyon szerettem dobolni, így jelentkeztem a Kőbányai Zenei Stúdióba dob szakra. A gólyatáborban találkoztam a gitáros és az énekes Somával. Akkor Nóvé Soma még csak gitározott, nem énekelt egyáltalán. Tehát ott alakult meg a csapat és egy hónapra rá már elkezdtünk próbálni.

Volt mentorotok, aki segített benneteket?

D. S.: A kezdetektől nem volt, akkor még magunkat menedzseltük. Először, mint minden más zenekar, megcsináltuk a Facebook oldalunkat és elkezdtünk ismerkedni különféle zenekarokkal és emberekkel, akik segítenek egy-két számunk felvételében, meg hogy hogyan tudjuk népszerűsíteni azokat a barátaink körében. Így jött a képbe Sándor Mátyás barátom, ő vette föl a demónkat. Nagyjából egy háromnegyed évvel a megalakulásunk és az első számunk után találkoztunk a Beke Istvánnal (Ivan & The Parazol, billentyű – szerk.). Igazából ő volt az első mentorunk, aki azt mondta, hogy jól csináljuk, amit csinálunk és az ő keze alatt született meg az első négy számunk, illetve a koncertezéstől kezdve a sajtóig nagy segítségünk volt. Az ő közbenjárásával kerülhettünk be az Index dalversenyébe is.

Ü. Á.: Picit eltávolodott már a zenekartól, de a mai napig jó kapcsolatot ápolunk vele. Igazából mindkettőnk számára előnyös volt, hogy találkoztunk, mert ő akkor csöppent bele a produceri világba, mi pedig akkor bontogattuk a szárnyainkat. Ő akkor kezdett el zenekaroknak hangzóanyagokat csinálni és a velünk való munka után sokan megkeresték.

Mit jelent és a Middlemist Red név? Miért ezt választottátok?

P. D.: Az énekes Soma elkezdte beírogatni a Google-be a legritkább állatfajok neveit és végül rátalált a legritkább virág latin nevére. Ez mindenkinek megtetszett, mind a jelentését, mind a hangzását tekintve. Úgy döntöttünk, hogy passzolni fog ahhoz a stílushoz, amit képviselni szeretnénk.

Milyen zenei stílusba sorolnátok be magatokat?

D. S.: Ha megemlítjük, hogy pszichedelikus rockot játszunk hasonló arckifejezéseket kapunk, mint mikor a nevünket mondjuk, így általában leegyszerűsítjük, hogy rock zenét játszunk és a nevünk meg nem fontos.

Megnyertétek az Index első dalversenyét. Ez mennyire nagy mérföldkőnek számított?

D. S.: Annak számított, hiszen a győzelmet követően az Indexen címlapon szerepeltünk, egyre többen kattintottak rá a Facebook oldalunkra és egyre többen hallgatták Youtube-on a számainkat. Érezhető volt, hogy már az első egy hétben ugrásszerűen megnőtt a hallgatók, illetve a zenekar iránt érdeklődők száma. Valószínűleg, ha nem lett volna az Index dalversenye, akkor most nem ülnénk itt és nem beszélgetnénk.