Azt szeretnéd, hogy égjen a hamu,
közben kémcsöveket dobálsz a kövek közé,
és lassan lebomló hullazsákként feküdnek
az elhagyatott halak, meszes vödrök
a hideg fjordok peremén.
Azt szeretnéd, hogy égjen a hamu,
közben hatvantól számolsz visszafelé,
és ötvenkilencnél megállsz.
Eljutnod egyig kellene.
Az izlandi órások irigykednek a perceidért,
de egyik sem cserélne veled.
Széndioxiddal töltöd fel a tüdőd,
és arra gondolsz, hogy mennyire
hidegek az esték egy olyan házban,
ahol már évek óta nem fűtött
senki sem.