Az üzenet egy megsárgult képeslap volt, ott lapult a zakója zsebében. Két héttel ezelőtt egy félszemű kurvától kapta Barcelona egyik sikátoros negyedében. Egész éjszaka részegen járta az utcákat, így kötött ki a város legmocskosabb részén. A falak hullámzottak körülötte, a szél behozta a kikötő szagát. Az egyik kapualjból hirtelen kinyúlt valaki, és megfogta a csuklóját. A lámpák csak a karját világították meg, ami alig látszott ki a gyűrűk és karperecek alól. Kitépte magát a szorításból, de a nő rászólt, ne siessen annyira. Ekkor lépett ki az utca sárgás fényébe. Fején tarka kendő, a fülében hatalmas karika fülbevalók. Hosszú fekete haja az arcába lógott.

– Őt keresi, igaz? – szólalt meg a nő rekedtes hangon.

– Kit?

– A hiányzó felét – mondta. – Én tudom, hol találja.

Érdes kezével újra megragadta, és bevezette a házba. Zsúfolt, homályos szobába léptek. Minden átható penészszagot árasztott. A fal melletti asztalhoz ültette, és meggyújtott rajta egy gyertyát. A kis láng megvilágította a szegényes berendezést, a sarokban a szétfeküdt, mocskos ágyat, a falakon lógó giccses képeket. A nő egy szekrényből poharakat vett elő és megtöltötte erős sangriával.

– Igyon – nyújtotta felé a poharat.

A bor egyszerre volt savanyú és émelyítően édes. Kiitta és az asztalra tette. A nő újra töltött, leült vele szemben. Hátrafogta a haját, így már az arca is látszott. Ráncos, aszott bőre megsárgult a dohos lakásban. A bal szeme helyén hatalmas sebhely tátongott, mintha puszta kézzel tépték volna ki a helyéről.

– Téved. Már nem keresem.

– Akkor miért van itt?

Próbált visszaemlékezni, hogyan került a városnak erre a részére.

– Feladtam – mondta végül.

– Nem számít.

– Elmentem a klinikára.

A nő arca elkomorult. A gyér fényben csak még jobban elmélyültek a ráncai.

– Miért?

– Mert elegem volt a nőkből, akik kiszívják belőlem az életet. Abból, hogy egy illúziót kergetek, ami talán nincs is.

A nő nem válaszolt, mindketten a koszos asztalt bámulták. A sarokból patkány neszezése hallatszott. A lakásban terjengő szagtól és az olcsó bortól lassan felkavarodott a gyomra.

– Pedig találkoztak már – szólalt meg végül a nő.

Ránézett. A nő arca taszította, mégsem tudta levenni róla a tekintetét. Annyi éven át hagyta, hogy a gerincén végigfutó sebet újra és újra feltépjék, de hiába. Egyik sem volt az igazi, senki nem tudta begyógyítani teljesen. Ezért ment el a klinikára. Két hónapon át kezelték, kötözték, kenték krémekkel, míg végleg összeforrt. A magányt választotta, és kitartott az elhatározás mellett. A nő szavaitól mégis újra bizseregni kezdett a heg. Közben a nő fölállt és újra a szekrényhez lépett. Mozdulataira csörögtek a karperecek.

– Régóta őrzöm már – mondta, és letette elé a képeslapot.

Tépett szélű, sárgás lap volt, rajta egy régi színház fekete-fehér fotójával.

– Ott megtalálja, akit keres.

Nézte egy darabig az asztalon heverő képet, végül elrakta. Mostanra már a hányinger kerülgette. Szinte menekült ki az utcára, el ebből a lyukból, de a nő szavai még sokáig csengtek a fülében.

Az előző napi ruhájában ébredt iszonyatos fejfájással. Minden csak egy rossz álomnak tűnt, egészen addig, míg le nem vette a zakóját. A zsebéből kiesett a képeslap. Mintha egy hegy omlott volna a nyakába, úgy szakadt rá a felismerés, hogy a sikátorok, a kocsmák, a félszemű nő valóság volt. Felvette a földről, a keze remegett. Megfordította. A hátulján nem volt semmi. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy talán mégis megkereshetné a színházat, de már mindegy volt. Ledobta az ágyra, és kiment a szobából. A nő szavai azonban nem hagyták nyugodni.

*

Mi köti össze Kautzky Armandot egy barcelonai félszemű kurvával? És Platónt a String Theory zenekarral? Az embernek 33-35 csigolyája van, de mennyi van az ördögnek? És hogy jön ide Marquez magánya?

A kapocs az Ördöggerinc, egy modern, zenei elemekkel tűzdelt hangoskönyv, amely egy novellatrilógiára épül, egyfajta fúzió szépirodalmi szöveg és könnyűzene között.

A novellatrilógia három ember életének mágikusan összefonódó viszonyát tárja fel, és közben egy Barcelonához közeli elhagyatott színháztól a Keleti Pályaudvar mocskos utcáin át a Balatonfelvidékig tartó bizarr utazásra invitál minket. Alapul veszi a platóni androgün-mítoszt, megtűzdelve mitológiai utalásokkal, miközben a történetek napjainkban játszódnak, egyfajta marquezi mágikus realizmusban. A szövegek erős vizualitása David Lynch-i hangulatokat hordoz, melyet a progresszív atmoszférikus zene még jobban felerősít.

Rockos-pszichedelikus-jazzes gitártémák, sámánisztikus dobok és hang-dob, didgeridoo, dörgő basszusok, hegedű, folkelemek és elektonika okos keveréke adja a történetnek megágyazó zenei alapokat, melyet a String Theory zenekar három tagja, Takács József ’Jozzy’, Balogh Balázs és Varjú Attila írt és hangszerelt. Décsy Eszter novelláinak felolvasásához pedig megnyerték maguknak Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész-szinkronszínészt, Pálos Hannát, aki a Katona József Színház állandó társulati tagja, illetve az író-drámaíró-énekes Kalapos Éva Veronikát.

E rendhagyó hangoskönyv a NOW Books & Music nevű kultúr-gerilla projekt gondozásában jelenik meg, melynek célja, hogy alternatívát kínáljon a hazai könyv- és lemezkiadói berendezkedésre, terjesztésre. Független, kortárs, underground, a szavak legnemesebb értelmében, és célja, hogy segítse a fiatal művészeket, különleges irodalmi-zenei projekteket. A kötet elérhető eBookként és merész dizájnnal készült kötetként, melyekhez ajándékba jár a hanganyag. A könyvet a fiatal és tehetséges tetoválóművész, Lipka Lilla lenyűgöző grafikái illusztrálják.

Linkek:

Rendelés: http://www.nowbooks.hu/termek/ordoggerinc-projekt-string-theory-ft-decsy-eszter/

Bandcamp: https://ordoggerinc.bandcamp.com/

String Theory: https://www.facebook.com/stringtheoryhu/

Décsy Eszter: https://www.facebook.com/DecsyEszter/

NOW Books & Music: http://www.nowbooks.hu/

NOW Books & Music facebook: https://www.facebook.com/NOWbooksandmusic/