(1)

a kirablásban nem a tárgyi érték fáj

hanem hogy már elmosódott a határ

személyiség és külső valóság között

az én egy részét viszik el

 

hogy most edzőtábor nyaralás

Luca becsomagolta a bugyik és zoknik közé

belőlem azt a darabot

ami őt illeti meghagyva azt

ami egy imdb-n 6.0-ás romantikus

dráma főhősét aki elbukott

és még az alakítása is szar

 

(2)

mi van ha egyszer

elmegy nyaralni Skóciába

ahol egy busz jól körülhatárolt

biztonsága teremti meg azt az

intim zónát ahol én nem létezem

ahonnan tökéletesen zöld

dombokra látni és tudja hogy

nálam sárga és gazos a fű

a skót felföld tisztaságáról egy új

kapcsolat jut az eszébe amiben nem

kell megnézni a hátsókertet

és megcsókolja a mellette ülő férfit

 

(3)

a hiányt nem lehet megszokni

meg kell tanulni a viszonyulási módokat

 

régebben kerültem az ágyamat

mint az érzelmi konfrontáció

fő okozóját néztem a zárt szobában

a kettőnkhöz mérten semleges részeket

például a szélcsengőt amíg el nem aludtam

vagy amíg bele nem őrültem egy szellőbe

 

manapság nyíltan vállalom

a közös helyszíneink felkeresését

az elfojtás felszakítását

mintha védőfelszerelés nélkül

mennék a pástra hogy minél

erősebben érezzem a fájdalmat

 

(4)

úgy ülök a fotelban

ahogy mama a széken az utolsó

fényképei egyikén hetvenhatodik

születésnapján vászonruhában

egy utoljára feltámadt test nehézségeivel

szükségszerűen beleegyezve a kérésünkbe

hogy éljen még egy kicsit

 

a vége a legnehezebb

a villanykörte észrevehetetlenül halványul

majd kiég én is így épülök le

nem pazarlom az energiám mozgásra

előbb-utóbb úgyis történik valami az emberrel

meghal vagy találkozik a barátnőjével