Danny McBride és alkotótársa, Jody Hill az Egyszer fent, inkább lent után újból tető alá hozott egy sorozatot az HBO égisze alatt. Fekete komédiájuk provokatív és stílusos, gyakorta egyensúlyozva az abszurd humor és a dráma mezsgyéin is.

A Kib*zgatóhelyettesek történetének gerincét három tanár, az új igazgató és a megfúrására kész helyettesek küzdelme alkotja. Az íróknak részről-részre ezen mindvégig fókuszban levő karaktereket sikerült a leginkább elmélyíteni, ahogy McBride fogalmazott egy interjúban: fontos volt, hogy háromdimenziós, rétegelt jellemű figurákat mutassanak be. Ez részben valósult csak meg. Míg hármójuk, jórészt antihősökként definiálható figurái az egyik percben még undort keltően gátlástalanok, a következőben szerethetők, végezetül magánéleti problémáikkal, morális dilemmáikkal komplex benyomást gyakorolnak a nézőre; addig a mellékszereplők java csak az ő viszonylatukban létezik és értelmezhető, alárendelődve így a fő jellemek elmélyítésének. Így néhányuk sajnos karikarisztikus, egysíkú hatást kelt.

14522068_1583495998327951_631664661_o

Strukturális hasonlóság terén megemlíthető a tech-ipar árnyoldalát pellengérre állító Szilícium völgy, vagy épp a politikai témájú, cinizmust csúcsra járató Az alelnök is. Az utóbbihoz hasonlóan itt is a ranglétra csúcsáról eggyel lemaradt személyek vívódását, elszánt taktikázását kísérhetjük végig: a McBride álltal alakított Neal Gamby egy rend- és irányításmániás, közutálatnak örvendő figura, míg a Walton Goggins megformálta Lee Russel egy kommunikatív, törtető alakot játszik, aki magát hol néma megtorlóként aposztrofálva áll bosszút környezetén, vagy épp megpróbálja azt manipulálni ambíciói végett.

A sztori elején a haldokló felesége miatt leköszönő igazgató (Bill Murray!) Gambyhez és Russelhez intézett szavai („ez nem rólatok, hanem a gyerekekről szól”) kulcsmondattá válik a későbbiek során: A frissen kinevezett főnökük ellen indított hadjárat során többször azon paradox helyzetben találják magukat, hogy az irányításuk alá vonni szándékozott intézményt teszik tönkre így, sőt, az okozott kár és az esetleges siker között egyenes arányosság áll fent. Ezen jelenséget ugyanúgy ki lehet terjeszteni bármilyen hierarchikus alapokon nyugvó felépítményre is (középiskolától a pártpolitikáig), ahol a korrupció öngerjesztő folyamata a hatalomért folytatott versengés során felszámolja magát a színteret is, aminek létminősége tényleges tétjéül kellene szolgálnia. Ezen különbözet talán a Brazíliában nem is olyan rég lezajlott választási csalásokkal szemléltethető a legmarkánsabban: a kormányzásra vonatkozó statisztikákat az újraválasztás miatt kozmetikázták, tehát maguk a politikai aktorok bontották fel ezzel a kormányzott/képviselt néppel szembeni felelősség szerződéses mivoltát. Így a színtér minősége másodlagossá válik, és a cél-eszköz felcserélődésével az egyedüli lényeges dolog a hatalom megszerzése lesz. A Kib*zgatóhelyettesek pont ennek a kifigurázásában remekel, nem egyszer sugárzik a különben komplexusos, etikai határokon tengődő szereplőiből olyan komikus lazaság, mintha tanárok helyett maffiózókat, forradalmárokat látnánk a képernyőn viszont.

14536515_1583496718327879_1210983334_o

Magában a sorozatban is lényegtelenné válik, hogy az új vezető, Belinda Brown működése az iskola javát szolgálja-e, hisz az újabb tervek végrehajtása során a legnagyobb veszélyt és egyben akadályt mindannyiszor kompetens mivolta okozza. Eleinte a két helyettes számomra még kifejezetten (és zavaróan) gyerekesnek hatott, de ehhez az őrült szabotázshoz, az önös érdekek és a mert megérdemlem-doktrína érvényesítéséhez igazából mi sem passzolhat jobban, mint az az enyhén neurotikus és ezzel együtt pszichopátiásan naiv hozzáállás, ami a töménytelen destruktivitáson tovább lendülve szinte mindig egyből kész a megbánás kiiktatására.

Azért az összkép közel sem ennyire drasztikus és elidegenítő. Ezen gyermetegség, sebezhetőség, és a mellékszálakként felfűzött családi/magánéleti problémák egyvelege miatt előbb-utóbb kialakul egyfajta furcsa szimpátia Gamby és Russel iránt, továbbá a nézők Belindához való lehetséges viszonyát is legalább ilyen aprólékosan alkották meg.

14569783_1583496061661278_735495981_n

A polkorrektség felől nézve is tabudöntögető a szereposztás: lényegében részről-részre azt követhetjük végig, ahogy egy déli középiskolában két fehér férfi megpróbál egy fekete nőt teljes mértékig tönkre tenni és porig alázni. Nekem a sorozat nézése alatt egyszer se jutott eszembe ennek a szituációnak a fonák mivolta, viszont az amerikai közönség szempontjából ez a lépés merésznek tűnhet, főleg az egyetemi safe space-ek és az olyan egyéb túlzások viszonylatában, mint például az irodalmat az ötvenes-hatvanas évek perei után újból cenzúrázni akarók mozgalma. Kisebbségi témáról csak kisebbségi írhatna, irreális módon népük ásványi kincsei után identitásuk elrablását látják az írás tárgyának szabadságában is, gyakorta az imperialista gyarmatosítás tovább élesének, szenvedéstörténetük elorozásának tartva azt. Kifejezetten nyomasztó elképzelni egy olyan világot, ahol szépírók középkori társadalmi viszonyokat leképezve csak arról írhatnának, amibe beleszülettek, amit identitás szintjén megörököltek, a művészet egyik legnagyobb hozadékát kiiktatva ezzel: a mások felé mutatott empátia lehetőségét.

Érdemes még szót ejteni a zenei aláfestésről is, elsősorban három forma érvényesül: a retro hangzással operáló synthwave, a Birdmant idéző, feszültségpumpáló dobok, továbbá a licenszelt (jórészt folk, indie) dalok egy jó része simán elmenne egy Wes Anderson filmben is. Na és ott az a bizonyos jelenet, amikor Russel és Gamby elkezdenek Noisiára törni-zúzni Belinda lakásában.

14571987_1583496878327863_1394126312_o

A Kib*zgatóhelyettesek számomra a Szilícium völgy óta az egyik legpozitívabb meglepetés volt. Bár a legelső rész némiképp halovány, én óva intenék mindenkit attól, hogy a pilot után ítélkezzen, megéri a sorozattal egy próbát tenni. Összeségében egy pörgős, karakterépítést komolyan vevő, stílusos szatírát kaptunk, magabiztos alakításokkal és emlékezetes zenei aláfestéssel megspékelve. Remélem kihasználják a cliffhanger-ben rejlő potenciált, és a jövőre érkező záró évad is hasonló színvonalat fog megütni.

Képek: IMDB