Mikor levezetik a csövet, a fehér

gumikesztyűk idegen kezeken

utasítanak, most nem szabad

köpni, csak lassan lélegezz,

belülről monitoroznak redőzött

tereket, rózsaszín vagy talán zöld

és lement,  fekélyt váj a gyász,

eltenyésztett rothadással, ezt

kezelni kell valamivel. Ebből

kimarnak egy kicsit, kell a minta,

lássák, mennyire mély ez, tovább

ne alakuljon rákká, azt már nem

bírom ki, ha téged is elvesznek.

Kihúzzák a csövet, mossák kezeim,

nehogy rájuk is ragadjon belőle.

Te meg már felállhatsz, töröld meg

a szád, igyál egy pohár vizet.

Kint állj meg, ott már tocsoghatsz

a felbüfögött érzéseidben, egyedül.