I.

„el fogok süllyedni”,

motyogtad tegnapelőtt félálomban.

zavartan visszakérdeztem.

egy ideje felírogatom, miről beszélsz alfában,

hátha valamit megtudok belőle,

amiről talán közösen hallgatunk.

„el fogok süllyedni”, ismételtem magamban,

bár te az utolsó szót nem úgy ejtetted,

ezt mondtam, mert másra nem gondolhattál.

reggel nevetünk rajta, de az igazság,

hogy én sokszor ébren fekszem ezek után.

 

II.

tegnap azt hittem, egy óceán van a fejemben,

hirtelen mélyül és a sűrűsége áthatolhatatlan.

élőlények még a legsekélyebb árkokban,

kontinensek a távolban sincsenek.

bizonytalan a partszakasz, akkor is, ha jól úszik az ember,

mert minden törmeléket kitartóan nyaldosnak az agyhullámok.

 

III.

a harmadik napon mindig aggódni kezdek érted.

nehezebben utazol-e nyílt vízen,

vagy nem kap-e léket a hajófenék,

ha most éppen vihar készül, és hánykolódsz,

de akkor meg pont apály lesz,

amikor végül kikötsz az öbölben.

 

IV.

holnap szélcsend.